Felgyorsult az elszámoltatás: Matolcsyék vagyona után Kósa Lajos ügye is előkerülhet
A kormányváltás után látványosan felpörgött azoknak az ügyeknek a vizsgálata, amelyek éveken át alig mozdultak, vagy a közvélemény szerint soha nem kaptak valódi hatósági választ. Az MNB-alapítványok százmilliárdos vagyonvesztése miatt már az ügyészség vette át a nyomozást, az Állami Számvevőszéknél házkutatást is tartottak, közben pedig jogászok és oknyomozók szerint újra elő kellene venni több régi, politikailag érzékeny aktát is. Köztük a Kósa Lajoshoz köthető csengeri ügyet és a TEK esztergomi tragédiáját.
Már nem csak beszélnek az elszámoltatásról
Az elmúlt hetek egyik legfontosabb fejleménye, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak ügyében az ügyészség magához vonta a nyomozást a rendőrségtől. A Legfőbb Ügyészség döntése alapján a további eljárást a Központi Nyomozó Főügyészség folytatja le. A nyomozás hűtlen kezelés gyanúja miatt indult, és az MNB-alapítványok gazdálkodásához kapcsolódik.
Az ügy súlyát jól mutatja, hogy a Matolcsy György jegybankelnöksége idején létrehozott Pallas Athéné-alapítványokba eredetileg 266 milliárd forintnyi közpénzből származó vagyont helyeztek ki. Ezt a konstrukciót a korábbi években többször bírálták, különösen azután, hogy a vagyon sorsa és a befektetések eredménye egyre több kérdést vetett fel.
A 24.hu májusi beszámolója szerint az MNB-botrányban a Központi Nyomozó Főügyészség házkutatást tartott és iratokat foglalt le az Állami Számvevőszéknél. A hatóság ugyanakkor azt is közölte, hogy az ügynek továbbra sincs gyanúsítottja.
Az MNB-alapítványok ügye azért vált az elszámoltatás egyik legfontosabb próbájává, mert itt nem aprópénzről, hanem elképesztő nagyságrendű közvagyonról van szó. A Direkt36 korábban arról írt, hogy az Állami Számvevőszék kiszivárgott jelentéstervezete hatalmas vagyonvesztést és súlyos problémákat talált a Matolcsy György MNB-elnöksége idején létrehozott Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványnál és vagyonkezelőjénél, az Optima Befektetési Zrt.-nél.
A Matolcsy-ügy lett az első nagy próba
Az ügy politikai robbanóereje nyilvánvaló. A jegybanki alapítványok vagyonáról korábban hosszú vita folyt, a közpénzjelleg körül is éles jogi és politikai konfliktus alakult ki. Most azonban már nem kommunikációs csatáról van szó, hanem büntetőeljárásról, lefoglalt iratokról és ügyészségi nyomozásról.
A kérdés az, hogy a hatóságok meddig mennek el. Lesznek-e felelősök? Visszaszerezhető-e bármennyi az eltűnt vagy elértéktelenedett vagyonból? És ha igen, kiknek a döntéseit vizsgálják majd valóban érdemben?
A Házon kívül által felvetett irány szerint nemcsak a Matolcsy-kör ügyeiben kellene előrelépnie a vádhatóságnak, hanem a korábbi évek több más, politikailag kényes történetében is. Ezek közül az egyik legismertebb a Kósa Lajos nevével összefonódott csengeri örökösnő ügye.
A történet évekkel ezelőtt robbant be a nyilvánosságba: P. Mária, a „csengeri örökösnőként” ismert nő azt állította, hatalmas vagyont örökölt, és Kósa Lajoshoz is köthető dokumentumok kerültek elő. Az RTL korábbi összefoglalója szerint Kósa Lajos ügyvédje még 2013-ban ellenjegyzett olyan ajándékozási szerződést, amelyben a nő Kósa édesanyjának jelentős összeget ígért.
Kósa Lajos neve is újra előkerülhet
A Telex korábbi tudósítása szerint P. Mária a perben arról is beszélt, hogy visszavonta korábbi vallomásait, amelyekben Kósa Lajost nem érintettként tüntette fel, és azt állította, erre ügyvédi tanácsra került sor.
HirdetésA Kontrollnak nyilatkozó Helmeczy László, P. Mária ügyvédje 2026 áprilisában azt mondta: Kósa Lajos neve még tanúként sem szerepel a csengeri örökösnő ügyének vádiratában. Ez önmagában is újra felvetette a kérdést, hogy a hatóságok valóban minden releváns szálat feltártak-e.
Fontos különbséget tenni: az, hogy egy ügyben közszereplők neve előkerül, önmagában nem jelent bűnösséget. Kósa Lajos esetében sincs olyan jogerős bírósági döntés, amely bűncselekmény elkövetését mondaná ki vele kapcsolatban. Az elszámoltatásnak nem az lenne a feladata, hogy politikai bosszút álljon, hanem az, hogy világos, ellenőrizhető válaszokat adjon olyan kérdésekre, amelyek évek óta ott vannak a levegőben.
A csengeri ügyben például sokak számára máig nehezen érthető, hogyan kerülhettek elő ilyen nagyságrendű ígéretek, dokumentumok és politikusi kapcsolódások úgy, hogy a közélet egyik legismertebb szereplője végül érdemi hatósági figyelem nélkül maradt az ügyészségi iratokban.
Szabó Bence és Panyi Szabolcs ügye is fordulatot vett
A kormányváltás utáni légkörben külön figyelmet kapott Szabó Bence volt NNI-s százados és Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró ügye is. A Magyar Hang márciusban arról írt, hogy bűncselekménnyel vádolták Panyi Szabolcsot és Szabó Bencét is. A cikk szerint Szabó arról beszélt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal nyomására kellett fellépniük Tisza Párthoz köthető informatikusok ellen, miközben később alaptalannak bizonyult a pedofilgyanú.
A HVG arról számolt be, hogy Szijjártó Péter akkori külügyminiszter azt mondta, nem tudja, ki az a Szabó Bence, aki szerint titkosszolgálati akció irányult a Tisza Párt ellen.
A Forbes szerint Pintér Sándor belügyminiszter is csak napokkal később szólalt meg a Tisza Párt informatikusai elleni titkos műveletekről szóló Direkt36-anyag után, miközben Szabó Bence videós megszólalása addigra már rendkívüli nyilvánosságot kapott.
Ezek az ügyek azért illeszkednek az elszámoltatási hullámba, mert azt a kérdést vetik fel, használtak-e állami szerveket politikai célú nyomásgyakorlásra. Ha igen, az nem egyszerű kampánytörténet, hanem az állam működésének egyik legsúlyosabb problémája.
A TEK esztergomi tragédiája is új fényt kaphat
A Házon kívül által említett ügyek között szerepel a TEK esztergomi tragédiája is. Ez az eset nem klasszikus korrupciós történet, hanem egy olyan rendészeti katasztrófa, amelynél a felelősségi lánc tisztázása lehet kulcskérdés. Egy ilyen ügyben különösen óvatosan kell fogalmazni: a cél nem az, hogy utólag politikai fegyvert csináljanak egy tragédiából, hanem hogy kiderüljön, szakmailag minden döntés indokolt volt-e, és lehetett-e volna elkerülni a végzetes következményeket.
Ha az új politikai és hatósági környezetben valóban több régi ügyet nyitnak újra, akkor a TEK esztergomi esete is azok közé tartozhat, ahol nem a látványos letartóztatás, hanem a dokumentumok, parancsok, döntési pontok és felelősségi viszonyok feltárása lenne a lényeg.
A kormányváltás után sokan azt várták, hogy gyorsan elindulnak a vizsgálatok a NER-korszak legnagyobb ügyeiben. Az első lépések valóban látványosak: ügyészségi hatáskörbe vont nyomozás, házkutatás az ÁSZ-nál, régi ügyek újbóli emlegetése, politikai érzékenységű akták előkerülése.
De az elszámoltatás hitelessége nem azon múlik, hány hangzatos cím jelenik meg az első hetekben. Hanem azon, hogy lesznek-e vádemelések, jogerős ítéletek, visszaszerzett közpénzek, és ami talán még fontosabb: létrejön-e olyan intézményi garancia, amely megakadályozza, hogy ugyanez a rendszer más szereplőkkel újra felépüljön.
Az MNB-alapítványok ügye ebből a szempontból kulcsteszt. Ha több százmilliárdos közvagyonnal kapcsolatban sem sikerül világos felelősségi láncot felmutatni, akkor nehéz lesz elhinni, hogy kisebb ügyekben valóban áttörés jön.
