Forsthoffer Ágnes kitálalt: hamarosan kiderülhet, kik felelnek a 20 milliárdos MNB-ügyért!
Forsthoffer Ágnes keményen fogalmazott a balatonakarattyai MNB-beruházásról. Az Országgyűlés elnöke „közpénzsüllyesztőnek” nevezte a csaknem 20 milliárd forintból létrehozott komplexumot, amely mindössze néhány év működés után bezárt. Az ingatlant most körülbelül 9 milliárd forintért próbálják értékesíteni.
„Hamarosan az is kiderül, kik a felelősök a balatonakarattyai MNB-s közpénzsüllyesztőért!” – fogalmazott Forsthoffer.
A házelnök egyelőre nem nevezett meg jogi felelősöket. A parlamenti vizsgálat feladata éppen az lesz, hogy feltárja a döntések hátterét, a pénz útját és azt, kik hagyták jóvá a beruházást.
Csaknem 20 milliárdot költöttek rá, most 9 milliárdért adnák el
Az ügy középpontjában az egykori MÁV-gyermeküdülő balatonakarattyai területe áll. Az ingatlan az MNB alapítványi köréhez került, majd oktatási és konferenciaközpontot alakítottak ki rajta. A fejlesztés összköltsége megközelítette a 20 milliárd forintot.
A komoly ráfordítás ellenére a komplexum Forsthoffer közlése szerint alig két évig működött. Később takarékossági okokra hivatkozva bezárták, jelenleg pedig nagyjából 9 milliárd forintos áron keresnek rá vevőt.
A beruházás költsége és a mostani eladási ár közötti különbség számos kérdést vet fel. Ki döntött arról, hogy ekkora összeget fordítsanak a fejlesztésre? Hogyan állapították meg a költségeket, kik kapták a kivitelezési megbízásokat, és milyen számítások alapján gondolták úgy, hogy a beruházás hosszú távon fenntartható lesz?
Egy ilyen értékkülönbség önmagában még nem bizonyít bűncselekményt, de részletes és nyilvános magyarázatot követel. Elő kell venni a szerződéseket, a számlákat, az értékbecsléseket, a kuratóriumi határozatokat és minden olyan dokumentumot, amelyből kiderülhet, miként jutottak el a beruházás ötletétől a bezárásig, majd az értékesítésig.
Azt is tisztázni kell, mennyit ért az ingatlan a fejlesztés előtt, hogyan változott a könyv szerinti értéke, és milyen szakmai számítás alapján határozták meg a jelenlegi, körülbelül 9 milliárd forintos eladási árat. Amennyiben a fejlesztés valóban közel 20 milliárd forintba került, jogosan merül fel a kérdés, miért ér most jóval kevesebbet az egész komplexum.
Forsthoffer számára az ügy helyi szempontból is kiemelten fontos, hiszen Balatonakarattya a választókerületéhez tartozik. Nem egy távoli beruházásról beszél, hanem egy olyan ingatlanról, amelynek sorsát a környéken élők évek óta figyelemmel követik.
A történet tehát egyszerre országos közpénzügyi ügy és helyi balatoni kérdés. Az elszámoltatás mellett arra is választ kell találni, hogyan lehetne a jövőben ésszerűen és valóban közösségi célokra használni a területet.
Forsthoffer szerint még a Balatont is bevezették a területre
Forsthoffer egyik legerősebb kijelentése az ingatlan vízkapcsolatára vonatkozott. A házelnök úgy fogalmazott, hogy a területre „egészen felháborító módon még a Balatont is bevezették”.
A „Még a Balatont is bevezették” mondattal azt érzékeltette, mennyire fényűzőnek és túlzónak tartja a fejlesztést. A vizsgálatnak ugyanakkor ebben a kérdésben is a műszaki dokumentációból, a tervekből és a pontos költségadatokból kell kiindulnia.
Ki kell derülnie, pontosan milyen munkálatokat végeztek el, ezek mennyibe kerültek, és mely fejlesztések szolgáltak valódi oktatási vagy közösségi feladatot. Az is lényeges kérdés, hogy a beruházás egyes elemei indokoltak és arányosak voltak-e.
Forsthoffer azt is állítja, hogy a komplexumban kizárólag MNB-dolgozók nyaralhattak térítésmentesen. Amennyiben ezt a vizsgálat dokumentumai is alátámasztják, tisztázni kell, hogyan illeszkedett az ingyenes üdültetés az eredetileg oktatási és konferenciaközpontként bemutatott beruházás céljához.
Egy dolgozói üdültetési rendszer önmagában nem feltétlenül jogellenes. Egészen más kérdés azonban, hogy indokolt volt-e erre csaknem 20 milliárd forintnyi közpénzt felhasználni, és arányban állt-e a ráfordított összeg a társadalmi haszonnal.
A vizsgálatnak ezért nemcsak arra kell választ adnia, hogy kik használhatták a létesítményt, hanem arra is, milyen feltételekkel vehették igénybe. Nyilvánosnak kell lennie annak is, mennyibe került az üzemeltetés, kik fizették a fenntartási költségeket, és mekkora bevételt termelt a komplexum a működése során.
Ha egy közel 20 milliárd forintos beruházás alig két év után bezár, annak gazdasági okait világosan meg kell magyarázni. A takarékosságra való hivatkozás önmagában kevés, különösen akkor, ha a létesítményt röviddel később a ráfordított összeg felénél is alacsonyabb áron próbálják értékesíteni.
Az ügy megítéléséhez nem politikai jelszavak, hanem pontos számok és dokumentumok kellenek. Csak ezek alapján dönthető el, valóban indokolt beruházásról, súlyos gazdasági hibáról vagy esetleg szabálytalanságokról volt-e szó.
A parlamenti vizsgálóbizottság már bekérte a dokumentumokat
HirdetésAz ügy már nem csupán Forsthoffer közösségi oldalán megjelent kijelentéséről szól. Megkezdte munkáját az a parlamenti vizsgálóbizottság, amely a Magyar Nemzeti Bank alapítványi rendszeréhez és gazdálkodásához kapcsolódó ügyek politikai és intézményi felelősségét vizsgálja.
A testületet nem Forsthoffer, hanem Csőszi Attila vezeti. A házelnök ugyanakkor nyilvánosan támogatja az MNB-hez kapcsolódó beruházások feltárását. A balatonakarattyai komplexum kézenfekvő példája annak, hogyan kell végigkövetni a közpénz útját a döntéstől a kivitelezésen keresztül egészen a bezárásig és az értékesítésig.
A bizottság már döntött arról, hogy kikéri az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentését, valamint az azt megalapozó, korábban nem nyilvános dokumentumokat is. Ezekből derülhet ki, hogyan születtek meg a legfontosabb döntések, kik hagyták jóvá a kiadásokat, és milyen ellenőrzések előzték meg a pénzek felhasználását.
A valódi feltárás ezen a ponton kezdődhet el. Nem elegendő kijelenteni, hogy egy beruházás túl drága volt vagy gazdaságilag rosszul sikerült. Látni kell az eredeti határozatokat, a szerződéseket, a közbeszerzési és beszerzési dokumentumokat, az értékbecsléseket, valamint a kivitelezők kiválasztásának részleteit.
A korábbi jegybanki vezetés és az alapítványi rendszer meghatározó szereplőinek meghallgatása szintén napirendre kerülhet. Matolcsy György és fia, Matolcsy Ádám neve is felmerült azok között, akiket a bizottság meghallgathat.
Ez azonban önmagában nem jelent előzetes bűnösséget. A parlamenti bizottság nem büntetőeljárást folytat, hanem azt próbálja feltárni, ki milyen politikai, intézményi vagy döntéshozói szerepet játszott az MNB alapítványi rendszerében.
Ha a vizsgálat kizárólag azt állapítja meg, hogy a beruházás gazdaságilag rossz döntés volt, annak akkor is lehet politikai és vezetői felelőssége. Ha viszont szabálytalanságokra vagy más súlyosabb problémákra utaló bizonyítékok kerülnek elő, azok kivizsgálása már a nyomozóhatóságok és az ügyészség feladata lehet.
A két dolgot nem szabad összemosni. Attól, hogy egy beruházás drága volt, majd jóval alacsonyabb áron hirdették meg, még nem lehet automatikusan kijelenteni, hogy bűncselekmény történt. Azt azonban teljes joggal lehet megkérdezni, ki hozta azokat a döntéseket, amelyek végül idáig vezettek.
Most már konkrét nevekre és felelősségi döntésekre várnak
A felelős nem feltétlenül az, akinek a neve a legnagyobb betűkkel jelent meg a sajtóban. Egy ekkora beruházás mögött kuratóriumi döntések, vezetői jóváhagyások, beszerzések, kivitelezők, ellenőrző szervek és több szinten működő döntési folyamatok állhatnak.
Forsthoffer kijelentésének akkor lesz valódi súlya, ha a vizsgálat végén nem általánosságban beszélnek majd „az előző rendszerről”, hanem pontosan megmutatják, melyik döntést ki hozta meg, ki hagyta jóvá, és milyen információk alapján vállalták a költségeket.
Fontos különbség, hogy Forsthoffer nem azt állította: már tudják, ki a bűnös. A házelnök pontos megfogalmazása szerint hamarosan kiderülhet, kik a felelősök. Előbb a tényeket és a dokumentumokat kell feltárni, és csak ezt követően lehet politikai vagy jogi felelősségről beszélni.
Ez hitelesebb megközelítés annál, mint amikor előre megszületik az ítélet, és csak utána kezdik keresni a bizonyítékokat. Most először a papíroknak, a szerződéseknek, a meghallgatásoknak és a pénzügyi adatoknak kell beszélniük. A nevek csak ezután következhetnek.
A házelnök hangneméből ugyanakkor világosan látszik, hogy nem szeretné, ha a balatonakarattyai beruházás eltűnne az MNB alapítványi ügyeinek egyik mellékszálaként. A saját választókerületében található ingatlannal kapcsolatban konkrét és ellenőrizhető válaszokat követel.
Csaknem 20 milliárd forint, rövid működés, majd nagyjából 9 milliárdos értékesítési kísérlet: ezt valóban nem lehet egy vállrándítással lezárni. Most már parlamenti vizsgálóbizottság dolgozik azon, hogy a pénzek, döntések és felelősök útját visszakövesse.
Nem az a történet legfontosabb része, hogy ismét megjelent egy kemény politikai nyilatkozat az MNB gazdálkodásáról. Sokkal lényegesebb, hogy már működik egy parlamenti testület, amely dokumentumokat kérhet be, meghallgatásokat tarthat és nyilvános megállapításokat tehet.
Forsthoffer Ágnes tehát még nem „leleplezte” a jogi értelemben vett felelősöket, de nagyon világosan megmutatta, hol akarják őket keresni. Ha a vizsgálat tételesen rekonstruálja a balatonakarattyai beruházás teljes történetét, hamarosan nemcsak azt tudhatjuk meg, mennyibe került a komplexum, hanem azt is, ki és milyen indokok alapján döntött a közpénzek felhasználásáról.
