Életének 74. évében elhunyt Fejes András, Magyarország első paralimpiai érmese, klinikai szakpszichológus, a hazai paralimpiai mozgalom meghatározó alakja.
A Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) szerdai gyászjelentése szerint Fejes András asztaliteniszben kétszeres világ- és ötszörös Európa-bajnok volt, aki 1972-ben, Heidelbergben atlétaként szerezte meg az első magyar paralimpiai érmet: a 60 méteres kerekesszékes kocsiversenyen harmadik lett.
Fejes 17 évesen egy baleset miatt kényszerült kerekesszékbe. Ausztriai rehabilitációja során ismerkedett meg a mozgássérültek sportjával, ennek hatására kezdett el versenyezni. Eredményeinek köszönhetően 1970-re már a világ legjobb parasportolói között tartották számon.
Részt vett a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Club megalakításában, amely sokáig az egyetlen egyesület volt, ahol a fogyatékkal élők szervezett keretek között sportolhattak.
Az aktív sportélet mellett summa cum laude elismeréssel végezte el az ELTE pszichológia szakát, 1978-ban pedig kandidátusi fokozatot szerzett. Szakmai tevékenysége elsősorban a testi sérült emberek összetett lélektani nehézségeinek feltérképezésére és csökkentésére, a társadalmi beilleszkedés problémájára irányult. E témákban magyar, német, orosz, angol, román és dán nyelven nyolc könyve, és több mint 200 szakközleménye, referátuma jelent meg.
Publikációi mellett a sportdiplomáciában is tevékenykedett, tíz éven át volt az ENSZ képviselettel is rendelkező Nemzetközi Rokkantszövetség (FIMITIC) elnökségi tagja volt.
A sportban elért eredményeiért, tudományos és közéleti munkásságáért számos díjat kapott, szülővárosa, Gyöngyös többször kitüntette, s róla nevezték el a Dr. Fejes András Sport- és Rendezvénycsarnokot. 2001-ben Csík Ferenc-díjat vehetett át, 2002-ben Paralimpiai Érdemérmet kapott, 2018-ban megkapta az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Arany Érdemkeresztet.
A Magyar Paralimpiai Bizottság Fejes Andrást saját halottjának tekinti.
