Azt mondta, nem kívánhatom, hogy csak velem bújjon ágyba...
Negyvenegy éves férfi vagyok, és fülig szerelmes. Beleestem egy ötvenegy éves nőbe. Elhagytam érte a családom, odahagytam a fele vagyonom, és elvettem feleségül.
Anika eleinte olyan volt, mint a tavaszi szél, friss, üde, vidám, kicsit szeszélyes, de imádnivaló. Minden érdekelte, ami engem, szerette, ahogy öltözködöm, segített kiválasztani, melyik zakóhoz, inghez milyen nyakkendő illik, imádta, hogy esténként borozgatok, azt mondta, ez olyan franciás dolog, és a testi szerelemről is úgy nyilatkozott, hogy még soha nem volt ilyen jó neki mással, mint velem. Szóval úgy éreztem, megtaláltam az igazit, bár soha nem hittem az ilyen romantikus elképzelésekben.
De vele tényleg olyan volt az élet, mintha se munkám nem volna, se más kötelességeim, feladataim, mert bármit csináltam, mindent egy más lelki állapotban, boldogan és lebegve tettem, hiszen mindvégig érezhettem a csodálatát, elismerését, szerelmét.
Kicsit féltem a korkülönbségtől
A korkülönbség miatt eleinte voltak kétségeim, pláne, mert mindig is kinevettem azokat az öregedő nőket, akik fiatalabb férfit akartak fogni maguknak. De Anika mellett megértettem, miért szédül meg annyi kortársam egy idősebb nőtől. Anika a nőiesség minden jellemzőjét magán viseli, mégis képes komoly gondolkodásra, nem féltékeny, nem acsarog, mint a harmincas nők, hangot talált a két kamasz fiammal is, és ami a legfontosabb, képes a csendre, az elmélyülésre, szereti a lusta, kényelmes órákat vasárnap délutánonként a kanapén, legalábbis eddig szerette.
Hét hónapnyi ismeretség után vettem feleségül, és úgy éreztem, a legjobb dolog történik velem, amire még álmomban sem mertem gondolni. Három hónap telt el azóta, és nem panaszkodhatom, ma is tüneményes, kedves, csak hát előjöttek azok az igényei, amiket a kapcsolatunk elején – talán az én kedvemért – elnyomott magában.
Fura kérésekkel áll elő
Például újabban öltözködni szeretne. De nem a középkategóriájú üzletekben, hanem nagy márkákra vágyik, ahol egy pár cipőnek hat számjegyű ára van. Ezenkívül közölte, hogy neki szüksége van a tombolásra, szórakozásra, mert már csak pár évig fiatal, és nem szeret otthon punnyadni velem esténként. Minden második nap eljár a barátnőivel mindenféle bárokba beszélgetni, táncolni, ahonnan éjfél előtt nem jön haza. Eleinte hívott engem is, de mivel én ott csak unatkozni tudok, hamar rájöttem, hogy ez nem az én világom. Időközben rádöbbent, hogy lovagolni akar, megvetette velem a kellékeket, csizmát, kabátot, és természetesen egy lovagló bérletet, ami nem kevés pénz, de mit tehetnék. Ezek a dolgok nem is lennének olyan veszélyesek, de legutóbb közölte velem, hogy nem akar becsapni, mert szeret, és nem tudna úgy élni, hogy a szemembe hazudik, így aztán előre bejelenti, hogy a nyitott házasság híve. Leesett az állam, először nem is értettem, mit akar ezzel mondani.
