Aradszky László több időt töltött vele, több kilométert utazott Siliga Miklóssal, mint imádott feleségével. Megdöbbentő dolgot mondott a halálával kapcsolatban.
Együtt készültek Aradszky novemberi nagykoncertjére, bár el-elmaradoztak a próbák, mert szinte minden napra akadt valahol egy fellépésük.
„Kiráz a hideg, ha eszembe jut, különleges jele volt Laci közelgő halálának: egyre jobban vágyott néhai édesapjához, akit nagyon szeretett. Már összeállítottuk a nagykoncert anyagát, ám ő a halála előtt 3 nappal levelet írt nekem, és csatolt egy felvételt is: - Mikuci! Elnézést a késésért, de ugye lehetséges még, hogy egy lassú dal, az „Örök élet színpadán” is bekerüljön? – írta. Meghalltattam a felvételt, és amikor aztán a halálhírét vettem, rádöbbentem, ő igenis megérezte, hogy elmegy: „Itt jár, itt száll az éj, de nincs sötét, csak fény. Belép a drága, jüó apám, a szívem erre vár. Az örök élet színpadán, ott áll az én apám, vigyázz reám, míg álmom száll. Az örök élet színpadán megnyugodnék már, a karjába zár az én apám…”
(Story magazin)
