Fürdőhöz 100-200 g apróra vágott diólevelet áztatunk 0,25 l forró vízbe, és leszűrés után a fürdővízhez öntjük. Hatékonyan frissít, méregtelenít, erősít, akárcsak egy gyógynövényes fürdőzés.
Bőrgombásodás (piros, váladékos, viszkető bőr) esetén egy liter forró vízhez 70 g szárított, tört diólevelet adjunk, majd lehűlés után szűrjük le. A gombás bőrt áztassuk ebbe a főzetbe. A kezelést rendszeresen ismételjük, amíg a tünetek el nem múlnak. Pikkelysömörre, sömörre is bátran használhatjuk ezt az oldatot.
Erős lábizzadás esetén 1 kg szárított diólevelet félóráig főzzünk 10 l vízben, majd szűrjük le. Ha fürdőként használjuk, az egész főzetet öntsük a fürdővízbe, ha csak lábáztatásra, akkor pedig 3 dl-t.
A levél főzetét a törökök ülőfürdős kúra során is használták, húgyúti gyulladások esetén, de köhögős gyereket is fürdetik benne, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a diólevél-fürdő erősíti a szervezetet. Erre a célra 1,5 kg diólevelet főzzünk 10 l vízben és öntsük a fürdővízhez.
A tyúkhúr mellett a diófalevél is ajánlott reumások számára. A reumás testrész masszírozásához nem főzetben, hanem olajban oldjuk a diólevél hatóanyagát. Egy liter étolajban egy hónapig áztatunk 10 kanál tört szárított diólevelet, majd szűrjük le. Ezt az olajat használjuk masszírozásra.
Tetvek, férgek és mikroszkopikus élősködők ellen a sűrűre főzött diólevél-tea bedörzsölése segít. Ha fejbőrbe dörzsöljük, az erős hajhullás is kezelhető vele.
Hazai néprajzosok anyaggyűjtéséből tudjuk, hogy a szalmazsákba helyezett diólevélMatolcson és Répáshután volt használatos. Ha már nemcsak a szalmazsákunk, hanem a fentiek szerint az egész ágyunk diófalevéllel van tele, akkor akár tegyünk a párnába is! A diófalevelekkel megtöltött kispárnának alvásjavító hatást tulajdonítanak. Úgy tartják, hogy oldja a feszültséget, az álmokat is megváltoztatja, nyugodt alvást nyújt.
Ha pedig a fehérneműs szekrénybe teszünk diófalevelet a fehérneműk közé, régi német szokás szerint, azok biztosan nem fognak megmolyosodni.
