Törőcsik Mari egyetlen vágya, hogy újra találkozhasson megboldogult férjével – a Fekete-tengerben. Korábban arról nyilatkozott a Nemzet Színésznője, hogy szeretné, ha hamvait a Tiszába szórnák, ehhez viszont engedély kell
Törőcsik Mari cseppet sem fél az elmúlástól: a hosszú betegeskedés, kórházi tartózkodás és lábadozás alatt volt ideje gondolkodni rajta. A Kossuth-díjas színésznőnek saját búcsúztatójáról is konkrét elképzelései vannak, amelyeket Bérczes László beszélgetőkönyvében fejtett ki részletesen.
– Végrendelkezek, ember! Xavér lejön nekem orgonálni és egy pélyi elemista, negyedik-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. Maár Gyula meg én. Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája – jelentek meg a könyvben a színésznő gondolatai.
Az azonban közel sem biztos, hogy a Kossuth-díjas színésznő végrendelkezése ilyen egyszerűen valóra válhat: a hamvak elszállításához ugyanis engedély kelll. A utánajárt ennek a szabálynak, az Országos Temetkezési Egylet és Ipartestüket egyik munkatársát kérdezte.
– A gyászoló család sokszor csak a hamvasztást rendeli meg, aztán magukkal viszik az urnát, és soha többé nem derül ki, mi lesz a maradványok sorsa. Ugyan a törvény kimondja, hogy a hozzátartozóknak nyilatkozniuk kell arról, hol lesz a végső nyughelye az eltávozottnak, ennek az ellenőrzése a legtöbb esetben nem történik meg – tájékoztatták a lapot.
