HIRTELEN MEGHALT! Tárgyalás közben kapta a drámai üzenetet Karácsony Gergely !
Mint írtuk, 74 éves korában meghalt Vágó István televíziós műsorvezető. Tévés kollégái és barátai sorra emlékeznek meg az egykori műsorvezetőről a közösségi oldalakon.
A közösségi médiában sorra érkeznek a megemlékezések Vágó Istvánról.
Karácsony Gergely búcsúzása:
Hajnalban elment Vágó István.Az ország elveszítette a televíziós legendát, a „kvízprofesszort” és egy igazi, elveihez mindig hű és harcos demokratát, a Demokratikus Koalíció közösségének emblematikus alakját.Különleges tehetségű ember volt, aki képes volt tömegek számára kedvet csinálni a tudáshoz és közben harcolt, küzdött a tudatlanság, a sarlatánság ellen, mert tudta, hogy ahol a hírek helyére álhírek és téveszmék kerülnek, ott a következmények beláthatatlanok lesznek. Kérlelhetetlen volt és sokszor haragos: értünk haragudott; fűtötte a szenvedély, hogy ezt az országot jobbá, békésebbé, szabadabbá tegye.Tisztelőinek feladata most, hogy életben tartsák azt a hitet és megalkuvást nem ismerő elhivatottságot, amely Istvánt vitte az útján mostanáig. Egy nagyszerű ember hagyott itt bennünket, halála felfoghatatlan veszteség. Nyugodjék békében!
HALÁLÁNAK AZ OKA:
Vágó Istvánt 74 éves korában, váratlanul fellépő egészségügyi probléma következtében érte a halál az éjszaka.
Egy kommentelő írta ki az alábbit:
" Sziasztok, mivel rengetegen szerették, és követték Vágó István munkásságát, ezért kötelességemnek érzem tudatni mindenkivel, hogy mi történt Istvánnal.
Este negyed tízkor még posztolt a közösségi oldalára, majd elment aludni. Hajnalban lett rosszul, és sajnos elhunyt. Elsődleges információk alapján szívinfarktust kapott, ami olyan erős volt, és gyors, hogy nem lehetett megmenteni az életét, pedig nagyon sokáig küzdöttek érte a mentősök. Nyugodj Békében Pista, köszönjük amit tőled kaphattunk! "
UTOLSÓ INTERJÚ:
HirdetésA Best magazin februárban, a születésnapja alkalmából beszélgetett utoljára a kvízmesterrel: „Apámat már túléltem, anyám szép hosszú kort ért meg, kilencvenegy éves volt, amikor elment. Hogy aztán melyik lesz bennem a domináns, az anyai ág vagy az apai, azt majd megmondom a végén – mondta, majd arra is kitért, egyáltalán nem fél az elmúlástól. – Attól én sose féltem, most sem, a betegségtől viszont félek. Inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy mennyire lehetek még hasznos a szűkebb és tágabb környezetem számára.” Ekkor arra is kitért, hogy a halálos ágyán bocsánatot kérne-e bárkitől, vagy ő maga megenyhülne-e arra az illetőre, aki megbántotta. „Az a baj, hogy én nem vagyok megbocsátó típus. Engem elég egyszer megsérteni, és úgy maradok. Hogy miért, nem tudom, azt viszont tudom, ezen már nem tudok változtatni. Lehet, nem is akarok.”
