Kádár János utolsó szavaitól kirázza az embert a hideg, olyat mondott ami örökre az emberbe ég!
„Olyat mondott, ami örökre beleég a magyar történelembe” – kevés politikus búcsúja hordoz annyi fájdalmat, szimbolikát és dermesztő üzenetet, mint Kádár Jánosé. Az egykori pártfőtitkár utolsó hónapjai nem csupán egy beteg, idős ember testi-lelki összeomlásának történetét jelentik, hanem egy egész korszak lezárulásának tragikus metaforáját is. Üres bőrönd, könnyek közt kimondott bocsánatkérés, gyónás, Nagy Imre újratemetése – és végül egy mondat, amelyet hallva ma is megfagy a levegő.
A bizalom összeomlása és a “Brutusok” megjelenése
A cikk címét adó mondat már önmagában megrázó:„Kádár János utolsó szavaitól kirázza az embert a hideg, olyat mondott ami örökre az emberbe ég!”
1988 májusában Kádár János lemondott az MSZMP főtitkári tisztségéről. Bár formálisan még pártelnökké nevezték ki, a valóságban átadta a hatalmat, és utódjául Grósz Károlyt választotta. Azt hitte, kontrollált átmenet jön. A valóság azonban hideg zuhanyként érte: Grósz azonnal lecserélte a vezetést, és megkezdte a kádárizmus lebontását.
Kádár ezt mély személyes árulásként élte meg. Egy szűk körben, keserű iróniával mondta:
„A Brutusok előjöttek.”
Mégis, hihetetlen fegyelmezettséggel tovább találkozott Grósszal, mentorként viselkedett – miközben egészsége és lelki ereje rohamosan fogyott.
Az elszigetelés hónapjai – és a második megrázó mondat
Ahogy állapota romlott, a pártvezetés egyre inkább elzárta a nyilvánosságtól. 1988 őszére beszéde kaotikussá vált, gondolatai szétestek. Sokak szerint ez nem csupán betegség, hanem a mellőzöttség és megalázottság tragikus következménye volt.
A cikk második kulcsmondatát ismét megismételve:„Kádár János utolsó szavaitól kirázza az embert a hideg, olyat mondott ami örökre az emberbe ég!”
Az utolsó, hírhedt beszéd – könnyek között hallgatták
1988.április 12-én Kádár – minden lebeszélés ellenére – megtartotta utolsó beszédét a Központi Bizottság előtt. A jelenlévők döbbenten látták a valóságot: Kádár összeroppant.
Ahogy Medgyesi Konstantin fogalmazott:
„Az addigi apa- és nagyapafiguraként tisztelt Kádár Jánosról ott és akkor derült ki fizikai valójában, hogy összeomlott.”
A teremben több nő sírva fakadt – a hatalom ikonja ekkor vált először igazán emberré.
Orvosi döntés, politikai számítás, személyes megalázottság
Négytagú orvosi bizottság állapította meg: Kádár többé nem képes ellátni feladatait. Május 8-án felmentették, megfosztották KB-tagságától is.
Felesége, Tamáska Mária így reagált:
„Ma sem értem, kinek és miért volt erre szüksége, miért kellett egy súlyosan beteg embert megszégyeníteni?”
A politikai érdek és a személyes fájdalom ekkor ütközött össze a leglátványosabban.
Az üres bőrönd – egy korszak vége egy tárgyba sűrítve
A nyár elején Kádár köntösben, remegő kézzel várta Grószt a Cserje utcai ház előtt, kezében egy bőrönddel.
Azt mondta:nem méltó többé ott lakni. Vigyék el.
HirdetésA bőrönd üres volt.Ezt a jelenetet sok történész az elmúlás legtisztább metaforájának tartja.
Zokogás a telefonban és a titkos gyónás
1989 tavaszára a fájdalmai elviselhetetlenné váltak. Feleségének egyszer megkérdezte:
– Meddig kell még szenvednem?Ő találomra azt felelte: „Karácsonyig.”Kádár megnyugodott, és többé nem panaszkodott.
A Nagy Imre újratemetése után állapota újra romlott. Egy tiszta pillanatában felhívta Fock Jenőt, és bocsánatot kért utolsó beszéde miatt. A vonal másik végén percekig hallatszott a sírása.
Majd papot hívatott – az ateista állam vezetőjeként. A gyónás tartalma örökre titok marad.
A mondat, amely örökre beleégett a történelembe
1989.július 3-án kórházba került. Egy alkalommal kitépte az infúziókat, indulni akart. Amikor megkérdezték, hová megy, ezt felelte:
„Megyek az Imre temetésére.”
Ez volt az utolsó értelmes mondata.
Nem sokkal később elhangzott a mondat, amely miatt ma is jeges rémület fut végig az olvasón:
„Öljenek meg!”
Ez volt Kádár János utolsó rögzített mondata.
1989. július 6-án, 9 óra 16 perckor halt meg.Ugyanezen a napon hirdették ki Nagy Imre és társai rehabilitálását – a történelem egyik legkegyetlenebb szimbolikus időzítéseként.
Két temetés, két Magyarország
Nagy Imre újratemetésére és Kádár búcsúztatására is hatalmas, spontán tömegek érkeztek. A Fiumei úti temetésen több tízezren kísérték utolsó útjára.
Ahogy Medgyesi Konstantin írta:
„A magyar történelemben egyedülálló erővel jelent meg a két Magyarország szembenállása.”
Ez a szembenállás pedig – több mint három évtized elteltével – ma is velünk él.Kádár János története nem ért véget a halálával.Csak új fejezetbe lépett.
