Kapitány István robbantotta a hírt: ennek rengetegen örülhetnek
Fél Paksnyi új szélerőművi kapacitás jöhet
Kapitány István bejelentése után előkerült a számológép: ez fél Paksnyi új kapacitás, és minden forint többszörösen megtérülhet. Magyarország 700 helyett közel 1000 megawattnyi új szélerőmű hálózati csatlakozását készíti elő, 2030-ig pedig legalább 4000 megawatt a cél. Az első kör névleges teljesítménye nagyjából a paksi atomerőmű kapacitásának fele, a 2030-as terv pedig annak kétszerese lehet.
Ez nem jelenti azt, hogy a szél kiváltaná Paksot. A két technológia egészen másképp működik. A nagyságrend azonban így is történelmi: az évekig mesterségesen blokkolt szélenergia néhány éven belül a magyar áramtermelés egyik meghatározó szereplőjévé válhat.
A Paksi Atomerőmű négy blokkja összesen mintegy 2000 megawatt teljesítményű, és évente körülbelül 16 terawattóra villamos energiát termel. Az 1000 megawattnyi új szélerőmű tehát névleges kapacitásban valóban fél Paksnak felelne meg.
Az éves termelésben azonban más lesz az arány. Paks az év nagy részében folyamatosan, magas kihasználtsággal működik, a szélturbinák teljesítménye viszont az időjárástól függ. A korszerű európai szárazföldi szélerőművek 25–30 százalék körüli kihasználtságával számolva 1000 megawatt évente hozzávetőleg 2,2–2,6 terawattóra energiát termelhetne. Ez Paks éves termelésének nagyjából 14–17 százaléka.
A 2030-ra tervezett 4000 megawatt már 8,8–10,5 terawattórát adhatna évente, vagyis Paks jelenlegi termelésének körülbelül 55–65 százalékát. Névleges kapacitásban két Paks lenne, tényleges éves energiában valamivel több mint fél Paks.
Ez még így is hatalmas mennyiség. A szél nem helyettesíti az atomerőművet, hanem kiegészíti: amikor fúj, csökkenti az import, a gázerőművek és más drágább termelők iránti igényt. Paks adhatja a folyamatos alaptermelést, a nap- és szélenergia pedig az olcsóbb, üzemanyagköltség nélküli többletet. Ehhez tárolók, rugalmas fogyasztás és erősebb hálózat szükséges.
Már 2028 körül termelhetnek az első új parkok
Magának egy szélerőműparknak a fizikai felépítése nem tart egy évtizedig. Ha a terület, az engedélyek, a finanszírozás és a hálózati csatlakozás már rendelkezésre áll, az előkészítés általában 6–12 hónapot, az építés és az üzembe helyezés körülbelül 12–18 hónapot vehet igénybe.
A szűk keresztmetszet jellemzően nem a turbina felállítása, hanem a környezetvédelmi engedélyezés, a helyi egyeztetés és főként a villamos hálózat fejlesztése. Az Európai Unió szabályai szerint a megújuló erőművek teljes engedélyezési folyamatának normál esetben két éven belül le kellene zárulnia, miközben egyes tagállamokban korábban akár kilenc évig is elhúzódott.
Ha a magyar pályázatot 2026 őszén valóban kiírják, a szabályozás egyértelmű lesz, és a hálózati munkák sem akadnak el, akkor az első új parkok 2028 körül már termelhetnek. A teljes közel 1000 megawatt inkább 2029–2030-ra állhat össze. Ez becslés, nem hivatalos határidő: a tempó elsősorban azon múlik, hogy a kormány valóban felszámolja-e azt az engedélyezési és hálózati falat, amely korábban megbénította az ágazatot.
Egy ekkora programhoz nemcsak turbinákra, hanem új vezetékekre, alállomásokra, tárolókra és rugalmas fogyasztásra is szükség lesz. Ha ezek a fejlesztések nem készülnek el időben, a szélerőművek egy része hiába állna készen, nem tudná teljes kapacitással kiszolgálni a magyar energiarendszert.
A bejelentés sikerét ezért nem csupán az dönti el, hogy hány pályázatot írnak ki, hanem az is, hogy a beruházók mennyi idő alatt kapják meg az engedélyeket, mikorra készülnek el a hálózati csatlakozások, és valóban kiszámítható marad-e a szabályozási környezet.
A vállalkozások, az önkormányzatok és a fogyasztók is nyerhetnek
HirdetésElsőként az energiaintenzív magyar vállalkozások járhatnak jól. Egy gyár, hűtőház, élelmiszeripari üzem vagy logisztikai központ számára az áram ára nem mellékes rezsitétel, hanem a versenyképesség egyik alapja. A szélerőművek hosszú távú, kiszámítható áramvásárlási szerződéseket kínálhatnak a cégeknek, így azok kevésbé függnek a gázár és az európai energiapiac kilengéseitől.
Jól járhatnak a vidéki önkormányzatok és földtulajdonosok is a bérleti díjakból, helyi adókból, útfejlesztésekből és új szolgáltatási igényekből. Munka keletkezik a tervezésben, építőiparban, villamosiparban, szállításban, karbantartásban és az energiatárolók piacán.
A hazai nyereség ugyanakkor nem automatikus: ha minden turbinát, alkatrészt és mérnöki szolgáltatást importálunk, a beruházási pénz jelentős része külföldre távozik. Tudatos iparpolitikával viszont magyar cégek is bekerülhetnek a beszállítói láncba.
A fogyasztók is nyerhetnek, de nem úgy, hogy egy új turbina másnap megfelezi a villanyszámlát. Az olcsó változó költségű szélenergia elsősorban a nagykereskedelmi piacon szorítja le az árakat azokban az órákban, amikor sokat termel.
Az IEA számítása szerint a 2021 és 2023 között Európában kiépített új nap- és szélerőművek nélkül az uniós nagykereskedelmi áramárak 2023-ban átlagosan mintegy 15 százalékkal lettek volna magasabbak, az ellátás pedig körülbelül 100 milliárd euróval került volna többe.
Magyarországra pontos százalékot csak részletes piaci modell alapján lehetne mondani. A hatás attól függ, mikor fúj a szél, mekkora a fogyasztás, van-e elegendő tároló, mennyire erős a hálózat, és milyen áron lehetne ugyanabban az órában importálni vagy gázerőművel termelni.
Az 1000 megawattos első kör évi 2,2–2,6 terawattórányi energiája azonban már érzékelhető mennyiség. Egy pusztán szemléltető, 70 eurós megawattóránkénti piaci árral számolva ennek éves bruttó villamosenergia-értéke 150–185 millió euró, vagyis körülbelül 60–75 milliárd forint lehet. Ez nem egyenlő a tiszta megtakarítással: ebből le kell vonni a hálózat, a kiegyenlítés, az üzemeltetés és a finanszírozás költségeit.
A legnagyobb előny valószínűleg nem egy látványos, egyszeri áresés lesz, hanem a drága órák számának csökkenése. Kevesebbszer kell majd a gázerőművek vagy az importőrök legmagasabb ajánlatához igazodni. A lakossági árakba mindez lassabban szivárog át, mert a végső számlában hálózati díjak, adók és szabályozott elemek is vannak. Az Európai Bizottság adatai is azt mutatják, hogy a nagykereskedelmi energiaköltség csökkenését a hálózati költségek és adók részben ellensúlyozhatják.
Egy befektetett forintból négy-öt forintnyi érték is születhet
A „minden befektetett forint négy-öt forintnyi értéket teremt” állítás nem azt jelenti, hogy a szélerőmű tulajdonosa ötszörös készpénznyereséget tesz zsebre. A teljes társadalmi és gazdasági haszonról van szó: a megtermelt áramról, az elkerült üzemanyag-importról, az alacsonyabb támogatási igényről, az új munkahelyekről, az adóbevételekről, a kisebb légszennyezésről és az ellátásbiztonság javulásáról.
Az IRENA számításai szerint az energetikai átállásra költött minden dollár három–hét dollárnyi össztársadalmi hasznot teremthet üzemanyag-megtakarítás, elkerült beruházások, támogatáscsökkenés, valamint egészségügyi és környezeti előnyök formájában. A négy-ötszörös értékteremtés tehát nem légből kapott nagyságrend, hanem ennek a nemzetközi becslési sávnak a közepe.
Egy ekkora szélerőművi program európai költségszintek alapján több százmilliárd forintos magán- és infrastruktúra-beruházást jelenthet. Ha jól választják ki a helyszíneket, átlátható a verseny, időben elkészül a hálózat, és magyar cégek is részt kapnak a munkából, akkor ennek többszöröse jelenhet meg hosszabb távú gazdasági értékként.
A bejelentés valódi tétje ezért nem az, hány turbina kerül a mezőkre. Hanem az, hogy Magyarország végre saját, olcsóbban termelő energiarendszert épít-e, vagy továbbra is külföldről vásárolja meg drágán azt, amit itthon is elő lehetne állítani.
