Már több ilyen történet is megfordult az interneten, de Én egész addig nem hittem el, amíg nem tapasztaltam... SAJNOS, ez nagyon szomorú:
A szülés után a levezető orvos is hamar előkerült (a szülés óta nem láttuk a szobában ), de bezzeg utána kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a családom körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók....
Ekkor előléptem Én, mint családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogtam: egyszerű szavakkal megköszöntem az orvos munkáját és átadtam neki egy hatalmas díszdoboz desszertet.
Az orvos (direkt nem akarok nevet írni, mert ez nem lejárató kampány akar lenni) átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát, és kézfogás helyett lekezelően kicsattant:
– Jóember, ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek!
Nagy csend lett. Aztán úgy gondoltam, hogy megkérdem:
– Bocsánat, hanem mit?
– Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ezt illik. Maga nem hallott még erről?
– Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni? - kérdeztem tudatlanul.
– Hát… 30-40 ezer forintot. - nyögte be a doki bá'.
– Értem. Elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet – mondtam neki, majd kivettem a kezéből a dobozt.
Felnyitottam és kivettem belőle a 3 db 20 ezrest....
Gondoltam, hogy mellékelek egy kis csokit mellé, ne csak a pénzt adjam már oda...
De ezek után ...megmondom őszintén, hogy 2 darabot adtam csak oda a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti.
A többit zsebre vágtam és kivonultunk a kórteremből.
Őszintén... Ti mit tettek volna a helyemben?!
Esküszöm én álmaimban nem gondoltam volna, hogy ilyen tényleg létezik....
