Kiderült, mi lesz Lehoczki László elárvult kutyájának, Hope-nak a sorsa
Lehoczki „Spider” László neve évtizedeken át összeforrt a magyar és nemzetközi mentőkutyás világgal. A legendás Mancs gazdájaként, majd az 1996-ban alapított Spider Mentőcsoport vezetőjeként generációk számára lett a bátorság és emberség jelképe. A 67 évesen, hosszú betegség után elhunyt szakember távozása nemcsak az országot rázta meg, hanem szeretett kutyáját, Hopet is.
Hope gyásza mindenkit megrendített
A család a gyászhét elején arról számolt be: a ház körüli csend szinte nyomasztóvá vált. Bea, Laci felesége Facebook-posztban írta le, hogy a kutyák némán, megfáradva járnak-kelnek, mintha pontosan értenék, mi történt.
„Hope halkan sírni kezdett. Azóta is gyászol.” – mesélte, hozzátéve: attól tartottak, a kutya olyan mélyen kötődött gazdájához, hogy bánatában „utána megy”.
Megszületett a döntés: Hope nem marad magára
A család végül úgy határozott: Hope-nak olyan ember mellett kell tovább élnie, akihez legalább annyira kötődött, mint Lehoczki Lászlóhoz. Így került Laci lánya, Binda Nikoletta gondozásába, akivel a kutya korábban is szoros munkakapcsolatban volt a mentéseknél.
A temetés után megrendítő pillanatok játszódtak le: amikor Nikoletta hazaérkezett Hope-pal, a kutya a kapuban maradt és sírt — háromszor is visszaszaladt, mintha még mindig azt remélte volna, hogy szeretett gazdája egyszer csak kilép az ajtón.
Új otthon, ahol tovább él az örökség
Hope most Nikoletta mellett talál új biztonságot: a család, a lány kutyái és az unoka szeretete veszi körül, hogy együtt segítsenek neki feldolgozni a veszteséget. A Spider Mentőcsoport szellemisége pedig tovább él — nemcsak a folytatódó szakmai munkában, hanem Hope-ban is, aki mostantól Laci örökségének élő emléke.
A család üzenete egyértelmű: bár Lehoczki László nincs többé, az a szeretet, felelősség és hivatástudat, amit ő képviselt, tovább vezet embereket és kutyákat — és Hope most új otthonában őrzi tovább mindazt, amit a gazdája jelentett számára.
Binda Nikoletta nemrég osztotta meg a gonolatait facebook oldalon :
Nos, ez a poszt elsősorban Ági Ágika nevű fb "jóindulatú" felhasznàlójának szól, egyébkènt pedig mindenkinek, aki tènyleg aggódik Hope miatt. Mi is.
Nos,amikor Laci "elment" 27-én 22 óra előtt, én kb fél 9-re értem haza a kórhàzból. Fàradt voltam, gondoltam gyorsan lefekszem, és alszom egy keveset. Reggel 7-re mentem (volna) szokás szerint a kórházba hozzá.Ami viszont feltünt, hogy Dred, aki egykoron rendész kutya volt nem ugat. A hàzába volt bebújva az egyik sarokba. Csendben. Hope és Bodza szintén csendben voltak. A teraszon feküdtek. Dredről tudni kell, hogy az élete az ugatás. Egy kósza légy, lepke, szálló szöszmösz....mindent ugatott. De most csend volt. Még gondoltam is rà, nem lesz-e beteg ?! No majd szólok Nikinek reggel nézze meg, hisz Ő a nagy kutyás. Ért nagyon hozzàjuk.
Még ültem az àgyon elalvás előtt, és hallgatóztam....még mindig nem ugatnak. Csend volt. Síri csend. Aztán elaludtam. Félálomban voltam, amikor 22.15-kor csörgött a telefon.....közölték,elment. Örökre. Azt hittem kiszakad a lelkem, a szívem. Nem tudom szavakkal leírni mit éreztem.
Onnantól kezdve Hope halkan sírdogált. Csendesen, magában sírdogált.
Egyre jobban fordult magába, és Niki azt mondta: Anya! El fogom vinni magamhoz. Mert félő, hogy nagy bánatában Laci után megy.
Amikor a temetésről vissza hozta Niki, ült a kapuban és sírt. Niki után. 3-szor kellett vissza jönnie, hogy megnyugtassa.
Végül tegnap este eljött Hope-ért, és elvitte. 
Arra gondoltam, elment az az utolsó kapocs is ami Lacihoz kötött. De nem így van. Itt van Laci mindenhol. A falakban, a szögekben, a ruháiban, de ami a legfontosabb.....a szívemben. A lelkemben. És tudom, mindig velem lesz! Mert lehet furán hangzik, de mintha érezném Őt. Folyton. Hiszem, hogy itt van velem, èn érzem hogy itt van.
Azt tudni kell, Hope Laci után Nikihez állt a legközelebb. Bennem csak a szakácsnőt làtta. Hope elmúlt 9 éves, és rengetegszer dolgoztak együtt Laci-Hope, Niki-Nózi. Nem beszélve arról hogy a lànyom. Már saját csalàdja van, de sokat voltak-vannak itthon. Így erős a kötődés Hope-és Niki között. Mivel a kutya megérez mindent, szerintem Nikit helyettesíti be imádott gazdája, Laci helyett. 
És itt jön a gusztustalan Ági Ágika kommentjére a válasz, amit ugyan már Niki megtett, de ha nem értené:
Hope a temetést csendesen végig sirdogálta. Attól hogy maga nem hallotta, még létezik . Nem csak a temetést, hanem gyakorlatilag azóta sírdogál, mióta "elment" a gazdája.
Amikor pedig végső nyughelyére helyezték, Niki MEGUGATTATTA Hope-ot. Jelre!!!!!! És nem sutyiban. Mindenki láthatta. És hogy mièrt? Mert Hope kutya! Nem értette volna, ha bele súgta volna Niki a fülébe, hogy Hope! Köszönj el a gazdádtól egy ugatással, mert kutya vagy és nem tudsz beszélni.
Egyébként aki ismerte egy kicsit is Lacit, az tudja, minden előadáson, bemutatón stb megugattatta a kutyát. Jelre! Ez volt náluk az elköszönés.
Remélem sikerült felfognia valamennyit ebből Ágika!
Viszont egyet tisztàzzunk! Véget ért Laci és a családunk gyalázása, lejáratása, megszégyenítése és sorolhatnám. Nem vagyunk kötelesek ezt eltűrni a továbbiakban. Legfőképp a maga tájékozatlanságát, tudatlanságát, rosszindulatúságát. Foglalja el magát valamivel. Menjen férjhez, vagy akármi. Sok sikert!
Mindenki màsnak pedig nagyon köszönjük az együttérzést, a kedves szavakat. Nagyon sokat segítenek nekünk! 
Niki mostantól kezdve Hope-al és Nózival dolgozik együtt, tovább víve azt a tudást, amit több mint 20 éven keresztül Lacitól megtanult.
Íme néhány fotó tegnap estéről.....már Nikivel és az unokával Döncivel. Jó helye lesz tudom.
Ez az egy megoldás volt opció csak....mert lehet, szeretett gazdája után ment volna.
(Niki mosolya mögött, mérhetetlen a fájdalom! De tartanai kell magát, hisz ott a gyermek.)
Dred és Bodza azóta sem ugat!
Őszinte szeretettel: Bea
