Napi egy zacskó keksz – Gáspár Evelin bevallotta, meddig ment el, hogy vékony legyen
Gáspár Evelin fogyása évek óta téma: sokan tényleg kalapot emeltek előtte, amikor látványosan maga mögött hagyta a gyerekkori pluszkilókat. Csakhogy az út nem csak edzőterem-selfikből és „ma is megvolt a lépésszám” pillanatokból állt – volt benne olyan fejezet is, amire ma már valószínűleg ő is csak annyit mond: na jó, ezt inkább ne csinálja utána senki.
Amikor a gyors eredmény fontosabb lett mindennél
Sokan beleesnek abba a csapdába, hogy az álomalakot „tegnapra” szeretnék. Ilyenkor jönnek az extrém megoldások: túl kevés étel, túl nagy önsanyargatás, és a mérleg lesz a főnök a saját testünk helyett. Evelin is kipróbált többféle fogyókúrát, mire eljutott oda, hogy tartósan, okosabban tudjon változtatni.
A Tények Plusz riportjában viszont arról is beszélt, hogy volt idő, amikor kifejezetten szélsőségesen étkezett. És ez nem az a „kihagyom a vacsit” kategória volt, hanem a nagyon meredek fajta.
„Elég meredek volt” – és meg is lett a böjtje
Evelin őszintén elmondta, hogy egy időszakban szinte semmi mást nem evett, csak kekszet. A mondata tényleg üt:
„Nem ettem mást, csak napi egy zacskó kekszet… akkor még a hajam is kihullott.”
Fotó: TV2/Tények Plusz
Ez a pont az, ahol a legtöbb embernek megáll a kezében a kiskanál. Mert lehet, hogy a gyors fogyás csábító, de a test nem bankautomata: ha csak kiveszünk belőle, előbb-utóbb „hibát jelez”. A hajhullás pedig tipikusan olyan vészcsengő, amit nem érdemes lenémítani.
Ma már másban hisz: mozgás, fegyelem, de nem tiltólista
A mostani Evelin már nem az extrém diétákban látja a megoldást. Az étkezésben sokkal engedékenyebb lett: figyel arra, mit visz be a szervezetébe, de nincs klasszikus „soha többé” tiltólista. Ha úgy van, simán megjutalmazza magát egy hamburgerrel vagy némi édességgel – és ettől nem dől össze a világ (sőt, néha pont ettől marad egyben).
A fegyelem viszont nem tűnt el, csak helyet cserélt: a mozgás terén kőkemény. A beszámoló alapján heti ötször konditerembe jár, és látszik is, hogy hosszú távra tervez, nem egy kéthetes villámcsodára.
A nagy felismerés: a „skinny ideál” nem mindenkinek ugyanaz
Evelin arról is beszélt, hogy idővel rájött: nem érdemes a lehetetlent kergetni, főleg ha a testalkat és a genetika eleve ad egy alaphangot. Magyarul: van, amiből lehet faragni, formálni, egészségesebbé tenni – de nem kell mindenkinek ugyanarra a sablonra rápréselnie magát.
És talán ez az egész történet legfontosabb része: nem az, hogy „mekkora keksz volt a zacskó”, hanem az, hogy végül megtanulta reálisabban nézni magát, és nem a vékonyságot hajszolja mindenáron, hanem azt, hogy elégedett legyen a külsejével – és közben jól is legyen.
Ami ebből tanulság lehet (spoiler: nem a keksz)
Az extrém diéták rövid távon hozhatnak látványos számokat, de hosszú távon gyakran nagy árat kérnek: kimerültség, falásrohamok, hormonális borulás, hiányállapotok – és igen, akár hajhullás is. Ha valaki fogyásban gondolkodik, a legjobb „csalás” a szakember: dietetikus, orvos, edző, aki nem csak motivál, hanem biztonságban is tart.
HirdetésGáspár Evelin története pont azért erős, mert nem csak a sikert mutatja, hanem azt is, milyen könnyű átesni a ló túloldalára – és hogy onnan is vissza lehet jönni. Nem tökéletesen, nem „pálcikára”, hanem okosabban. És ez sokkal nagyobb győzelem.
Címlapfotó:illusztráció!
