Kinyomozták, hová kerültek Kádár János milliói: megvan a név, kihez került a hatalmas összeg!
Sokáig legendák, találgatások és félmondatok keringtek arról, mi lett Kádár János pénzével, és vajon hová tűntek azok a milliók, amelyeket a rendszerváltás előtti évtizedekben felhalmozhatott. A rejtély hosszú időn át izgatta az embereket, hiszen sokan úgy gondolták, hogy egy ilyen hatalommal bíró politikus mögött biztosan fényűző élet, titkos vagyon és elrejtett örökség állt. A valóság azonban jóval meglepőbb, sőt bizonyos értelemben hétköznapibb, mint azt sokan elképzelték.
Kádár János és felesége, Tamáska Mária valóban kényelmes körülmények között éltek a rózsadombi villában, ám a beszámolók szerint a látványos luxus egyáltalán nem volt jellemző rájuk. Nem a feltűnő költekezés, nem a hivalkodó gazdagság, hanem inkább a szigorú beosztás és a szinte túlzásba vitt takarékosság jellemezte a mindennapjaikat. Tamáska Mária különösen nagy figyelmet fordított a pénzügyekre, és olyan aprólékosan vezette a kiadásokat, hogy még évekkel később is tételesen számon tartotta, mire ment el a háztartásra fordított összeg, beleértve a legapróbb tételeket is.
Ez a fajta spórolás végül meghökkentő eredményt hozott. A nyolcvanas évek végére több millió forintos megtakarítás gyűlhetett össze a számlájukon, ami a korszak viszonyai között rendkívül jelentős összegnek számított. A kérdés persze adja magát: hogyan halmozhatott fel ekkora vagyont egy olyan vezető, aki kifelé a szerény, egyszerű ember képét mutatta?
A válasz részben Kádár János fizetésében keresendő. A hiteles történelmi adatok szerint 1963-ban miniszterelnökként havi 12 500 forintot keresett, pártfőtitkárként pedig 13 500 forintot, vagyis összesen 26 000 forint volt a havi jövedelme. Ez az összeg abban az időben kiemelkedően magasnak számított, különösen annak fényében, hogy az akkori átlagbér körülbelül 1 700 forint volt. Vagyis Kádár nagyjából tizenötször annyit keresett, mint egy átlagos magyar dolgozó.
Ha csak becsléssel számolunk, és azt vesszük alapul, hogy 1956 végétől 1988 májusáig, vagyis 32 éven át volt hatalmon pártfőtitkárként, akkor 32 év alatt a teljes jövedelme megközelíthette a 10 millió forintot. Ez már önmagában is döbbenetes összeg, de még érdekesebbé válik a kép, ha figyelembe vesszük, hogy a mindennapi élet számos költségét az állami rendszer biztosította. Így teljesen reális feltételezés, hogy jövedelmének jelentős részét félre tudták tenni, és ebből alakulhatott ki a 3–5 millió forintos megtakarítás, amelyről később szó esett.
HirdetésA történet azonban itt válik igazán különössé. Amikor szóba kerül Kádár János öröksége, sokan automatikusan családtagokra, politikai szövetségesekre vagy egykori pártemberekre gondolnak. A valóság ezzel szemben az, hogy a vagyon nem rokonhoz, nem egy befolyásos utódhoz, és nem is valamelyik régi hatalmi emberhez került.
Tamáska Mária 1990-ben, két évvel férje halála után létrehozta a Kádár János Alapítványt, kifejezetten azzal a céllal, hogy férje emlékét ápolja. Ez a döntés már akkor jelezte, hogy a házaspár felhalmozott pénzének sorsát nem személyes meggazdagodásra vagy családi öröklésre kívánja felhasználni. Amikor pedig Tamáska Mária 1992. március 30-án meghalt, a teljes többmilliós vagyon erre az alapítványra szállt.
Ez azt jelenti, hogy Kádár János milliói végül nem egy titkos örököshöz, nem egy háttérből irányító politikai szereplőhöz, hanem a Kádár János Alapítványhoz kerültek. Ez a név lett a végállomás, ez lett az a szervezet, amelyhez a hatalmas összeg jutott. A nagy rejtély tehát nem egy sötét politikai játszmával, nem egy eltitkolt családi szállal, hanem egy emlékezetpolitikai döntéssel zárult le.
Az egész történetben talán éppen ez a legérdekesebb: Kádár vagyonának sorsa végül nem a hatalomról, nem a politikai utódlásról, és nem is valamilyen botrányos öröklési harcról szólt, hanem egy asszony ragaszkodásáról a férje emlékéhez. Tamáska Mária halála előtt úgy döntött, hogy mindaz, amit közösen felhalmoztak, ne magánszemélyekhez kerüljön, hanem egy olyan alapítványhoz, amely Kádár János nevét és örökségét őrzi tovább.
Így lett vége az évtizedes találgatásoknak: a milliók nem tűntek el, nem szivárogtak ki ismeretlen kezekbe, és nem egy rejtélyes örökös zsebében landoltak. A hatalmas összeg a Kádár János Alapítványhoz került, és ezzel egy korszak egyik legkülönösebb pénzügyi legendája végül egészen prózai, mégis szimbolikus lezárást kapott.
