A házaspár gyermeke két hónapos volt, amikor hasmenés és hányás miatt bevitték a helyi klinika fertőzőosztályára. Azt hitték, a babát megvizsgálják, majd amennyiben szükséges, kap gyógyszereket, netán infúziót, aztán maximum pár nap múlva mehetnek is haza. Végül három hétig kellett maradniuk, aminek nagy részét a csecsemő az intenzív osztályon töltötte.
– Minden szülő rémálma vált valóra, nincs annál szörnyűbb, mint amikor veszélybe kerül annak az élete, akit a világon a legjobban szeretünk – kezdte megrázó történetüket az édesapa. – Nagyon büszke vagyok a feleségemre, mert ha ő nem annyira határozott, talán már nincs köztünk a kisfiunk – állítja Sipos Tamás.
Miután a kisfiút bevitték a fertőzőosztályra, infúziót kapott, ám amikor kétpalacknyi lecsepegett, leállították, és nem adtak neki többet. – Nagyon furcsának tartottam, hogy azon a napon, amikor végül az intenzívre került, egész nap csak egyszer nézte meg orvos, még reggel. Estére láttam, hogy a kisfiam nagyon rosszul van, a szeme beesett és a kutacsa sincs rendben – vette át a szót az édesanya. Nagy nehezen rábeszéltem a nővérkét, hogy csináljon valamit, mert a kisfiam szenved. Vett két csepp vizeletet, azt megvizsgálta, majd közölte, hogy nincs benne aceton, tehát kiszáradástól nem kell tartanunk. Csak nem hagyott nyugodni a dolog, és addig könyörögtem, míg végül felébresztették az ügyeletes orvost. Ő elkezdte szurkálni a kisfiamat, hogy vért vegyen tőle, de ez nem sikerült. Talán az utolsó pillanatban, de az orvos kapcsolt, hogy szepszise lehet a kisfiamnak, és azonnal hívták a mentőket – idézte fel a drámai pillanatokat Hódi Ágnes.
