Vannak ügyek, amelyek első hallásra annyira képtelenségnek tűnnek, hogy az ember először inkább rossz viccnek hinné őket. Hadházy Ákos hatvanpusztai története is ilyen volt: egy ellenzéki politikus elmegy megnézni, dokumentálni, körbejárni az ország egyik legtöbbet emlegetett, legtöbb kérdést felvető birtokát, majd mire visszaér az autójához, azt tapasztalja, hogy kiszúrták a kerekeket.
Nem egyet. Nem véletlen defekt történt. A beszámolók szerint több kereket is megrongáltak.
Az eset már önmagában is szenzációszámba ment, mert nem akárhol történt. Hatvanpuszta évek óta a magyar közélet egyik szimbolikus helyszíne: ellenzéki politikusok, újságírók és civil érdeklődők újra és újra azt próbálják kideríteni, mi is épült ott valójában, milyen pénzből, milyen céllal, és hogyan illeszkedik ez a miniszterelnöki család körüli vagyonosodási kérdések sorába.
Hadházy Ákos pedig azok közé tartozik, akik ezt az ügyet hosszú ideje napirenden tartják. Hatvanpusztára sem kirándulni ment a szó hétköznapi értelmében, hanem azért, hogy újabb felvételeket, információkat gyűjtsön, és megmutassa a nyilvánosságnak, amit szerinte a hatalom inkább elrejtene.
Aztán jött az a bizonyos pillanat: az autó ott állt, a kerekek használhatatlanná váltak, Hadházy pedig élő videóban számolt be arról, mi történt. A politikus akkor azt állította, hogy a rongálás megfélemlítésként értelmezhető, és politikai összefüggésbe helyezte az esetet. Fontos hozzátenni: a hatóságok nem állapították meg, ki követte el a rongálást, így az elkövető személye hivatalosan ismeretlen maradt. Az akkori tudósítások szerint Hadházy feljelentést tett, és abban bízott, hogy a környéken lévő kamerák segíthetnek azonosítani a tettest.
A történet azonban nem állt meg a kiszúrt kerekeknél. Néhány héttel később újabb hatvanpusztai incidensről számolt be Hadházy: azt állította, hogy egy autós szándékosan ráhúzta a kormányt az ő járművére, az ügyből pedig szintén nyomozás lett. Ez tovább erősítette azt az érzetet, hogy Hatvanpuszta körül nem egyszerűen politikai vita zajlik, hanem idegek, indulatok és hatalmi reflexek ütköznek egymással.
Most pedig megérkezett a történet legújabb fejezete: a bicskei rendőrség lezárta a nyomozást a kiszúrt autókerekek ügyében. Az indoklás lényege az volt, hogy a környéken nem volt térfigyelő kamera, ezért nem tudták azonosítani az elkövetőt. Vagyis az ügy hivatalosan nem azért zárult le, mert kiderült volna, hogy nem történt rongálás, hanem azért, mert a hatóság szerint nem sikerült megtalálni, ki tette.
Csakhogy Hadházy Ákos szerint éppen ez az indoklás az, ami igazán abszurddá teszi az ügyet. A politikus a hivatalos közösségi oldalán képeket is közölt, amelyekkel azt akarta bemutatni, hogy szerinte a környéken igenis lehettek kamerák.
Hadházy a posztjában így fogalmazott:
„A bicskei ‘rendőrség’ a héten lezárta a ‘nyomozást’ az autóm Hatvanpusztán kiszúrt kerekei ügyében. Nincs ebben semmi meglepő, legfeljebb az indoklása: szerintük nem voltak térfigyelő kamerák a környéken, pedig ha lettek volna, azt szívesen megnézték volna.
Nos, a helyszín egyedül az Orbán-kastély előtt vezető úton megközelíthető, attól pár száz méterre van. Természetesen a kastélyt, és így az előtte vezető utat is rengeteg kamera védi, kettőt meg is mutatok a mellékelt képeken. Ezeken nyilvánvalóan láthatták volna, ki sétált ki, vagy gurult oda autóval kiszúrni a kerekeimet.
HirdetésSzegény rendőröket így nagyon becsapták…”
A bejegyzésben Hadházy azt is hozzátette, hogy szerinte az ügynek már önmagában nincs különösebb jelentősége abból a szempontból, kap-e bárki „ejnye-bejnyét” a történtek miatt. A politikus a poszt végén ismét szélesebb politikai összefüggésbe helyezte az ügyet, és úgy fogalmazott: szerinte egy fontos kérdés maradt, amelytől a rendszerváltás is függ — mégpedig az, hogy Orbán Viktor börtönbe kerül-e vagy sem.
Ez a megszólalás újabb fordulatot adott a történetnek. Már nemcsak az a kérdés, ki rongálta meg Hadházy autóját, hanem az is, valóban mindent megtettek-e a hatóságok az elkövető azonosításáért. Ha a rendőrség szerint nem volt térfigyelő kamera a környéken, miközben Hadházy képekkel állítja, hogy a közeli épületet és az oda vezető utat kamerák figyelhették, akkor a lezárt nyomozás nem megnyugtató válaszokat, hanem újabb kérdéseket hagy maga után.
Ez az a pont, ahol a történet túlmutat önmagán.
Mert a kérdés már nem csupán az, ki szúrta ki Hadházy Ákos autójának kerekeit. Hanem az is, mit jelent egy ilyen lezárás egy olyan ügyben, amely eleve erős politikai szimbolikával terhelt. Egy ellenzéki politikus egy vitatott birtok közelében jár, dokumentálni akar, majd megrongálják az autóját. A rendőrség nyomoz, de végül nem találja meg az elkövetőt. A hivatalos magyarázat egyszerű: nincs kamera, nincs azonosítható tettes, nincs tovább.
Csakhogy a közvélemény egy része számára éppen ez a lezárás teszi még nyugtalanítóbbá az ügyet. Hiszen Hatvanpuszta nem egy névtelen földút a semmi közepén a politikai képzeletben, hanem egy olyan hely, amely köré egész mítosz épült: kastély vagy gazdaság, magánügy vagy közügy, luxus vagy mezőgazdasági beruházás, családi birtok vagy a rendszer jelképe?
Hadházy értelmezésében az ügy nem puszta rongálás, hanem a hatalom természetéről szóló történet. Szerinte az ilyen esetek azt mutatják meg, hogyan bánik a rendszer azokkal, akik közel mennek a kényes pontokhoz. Mostani megszólalásában is politikai keretbe helyezte a nyomozás lezárását, és arról beszélt, hogy szerinte a rendszerváltás egyik fokmérője az lesz, megtörténik-e Orbán Viktor felelősségre vonása.
A történet tehát látszólag lezárult, valójában azonban sokak szemében inkább csak félbemaradt.
A rendőrségi akta becsukódhatott, de a politikai kérdés nyitva maradt: hogyan fordulhat elő, hogy egy ilyen horderejű, ekkora figyelmet kapó ügyben végül senki nem felel? Hogyan lehet, hogy egy közéleti szereplő autójának megrongálása után hónapokkal csak annyit lehet mondani: nem volt kamera, nem tudni, ki tette — miközben az érintett szerint a környéket éppen hogy kamerák figyelik?
Lehet erre jogi választ adni. Lehet azt mondani, hogy bizonyíték nélkül nincs gyanúsított. Ez a büntetőeljárás rendje. De politikai és társadalmi értelemben ez a válasz sokaknak kevés lesz.
Mert a hatvanpusztai kiszúrt kerekek története nem azért maradt emlékezetes, mert autógumikról szólt. Hanem azért, mert pontosan megmutatta azt a légkört, amelyben Magyarországon a hatalom környékét érintő kérdések feltevése zajlik. Ahol egy birtok megtekintése, egy videó, egy közérdekűnek szánt akció már önmagában konfliktust szül. Ahol a rongálás után nem megnyugvás jön, hanem újabb gyanú. És ahol a hivatalos lezárás nem feltétlenül jelent társadalmi lezárást.
Hadházy Ákos számára ez az ügy aligha ér véget azzal, hogy a rendőrség lezárta a nyomozást. Hatvanpuszta továbbra is politikai jelkép marad, a kiszúrt kerekek pedig ennek a jelképnek egy különösen abszurd, mégis nagyon beszédes epizódjává váltak.
Egy történetté arról, hogy Magyarországon néha már az is botrány, ha valaki egyszerűen csak túl közel megy ahhoz, amit mások nagyon nem szeretnének megmutatni.
