Egy olyan helyen, ahol simán elvárták hogy gyalogolj be az intenzív osztályra egy ilyen ládával….egy olyan helyen ahol ezt számtalanszor jeleztük,és nem érdekelte őket…egy olyan helyen, ahol a saját cégemet kellett “MEGLOPNOM” hogy az elhunytra, rákerüljön legalább egy lepedő..
EZT NEVEZIK VÉGTISZTESSÉGNEK….egy olyan han helyen, ahol a kegyeleti törvényeket velünk tartatják be, de burkoltan megkövetelik ennek be nem tartását…..egy olyan helyen, ahol semmit nem ér a szakmai véleményed-tudásod….egy olyan helyen, ahol azt sem tudták, hogyan működik ez a része….
egy olyan helyen, ahol az embereket félelemben tartják, és fenyegetik….egy olyan helyen, ahol egyedül felálltam és nemet mertem mondani…egy olyan helyen, ahol jelentést tettem, majd addig vitték a dolgot, amíg engem függesztettek fel….egy olyan helyen, ahol semmi, és senki nem számít….
EGY OLYAN ORSZÁGBAN, ahol sem a főpolgármester, sem a belügyminisztérium, sem pedig a miniszterelnökségi hivatal nem foglalkozott ezzel….és ez csak a kezdet…
Bemocskolom a temetkezési intézet hírnevét? nem! mindig jóhiszeműen nyilatkozom az intézetről….kivéve, a benne dolgozó néhány embertelen “emberről” .
rágalmazok? ó igen! és állok is elébe nagyon szívesen következményeknek….de előtte elmegyek, és kipihenem ezt a sok “embert” akik erre utasítottak minket! Folyt köv! Addig is, vigyázzon mindenki magára!Via
