Koncz Zsuzsa nyugdíja nem éri el a 100 ezret: „Ebből nem lehetne megélni”
Koncz Zsuzsa hosszú évtizedeken át tudatosan óvta a magánéletét, most azonban ritka kivételt tett, és az Én és a pénz című podcastban őszintén beszélt arról, milyen anyagi helyzetben van jelenleg, hogyan viszonyul a pénzhez, és milyen gyerekkori élmények formálták azt az értékrendet, amelyhez a mai napig ragaszkodik.
Megdöbbentő vallomás a nyugdíjáról
A beszélgetés során M. Kiss Csaba arra kereste a választ, vajon Koncz Zsuzsa nyugdíja is olyan alacsony-e, mint több más ismert hazai előadóé. Példaként Nagy Ferót említette, aki korábban arról beszélt, hogy havi 70–90 ezer forintból kénytelen gazdálkodni. A kérdésre, hogy az énekesnő nyugdíja meghaladja-e a százezer forintot, Koncz Zsuzsa egyértelműen válaszolt: „Á, dehogy!”
A folytatás még ennél is beszédesebb volt. Amikor arról kérdezték, hogy meg lehetne-e élni ebből az összegből, nem kertelt, és világossá tette, mennyire súlyosnak látja a helyzetet: „Nem lehet, dehogy lehet. Az Isten kísértése lenne.”
Szavai nemcsak az ő személyes helyzetéről árulkodnak, hanem arról is, milyen nehéz anyagi valósággal szembesülhetnek ma sokan, még azok is, akik egész életükben a magyar kultúrát gazdagították.
A fellépések nemcsak a pénzről szólnak
Koncz Zsuzsa hangsúlyozta, hogy szerencsésnek érzi magát, amiért a mai napig színpadra állhat. Ugyanakkor világossá tette: számára a koncertezés messze nem csupán megélhetési kérdés. A fellépések számára sokkal inkább azt jelentik, hogy továbbra is kapcsolatban maradhat a közönséggel, és olyan gondolatokat közvetíthet a dalain keresztül, amelyeknek szerinte ma is súlya és jelentősége van.
Ez a hozzáállás jól mutatja, hogy az énekesnő számára a művészet nem egyszerűen szakma, hanem küldetés is. A színpadon való jelenlét nála nem pusztán munka, hanem egyfajta szolgálat, amelyben a dalok mondanivalója legalább annyira fontos, mint maga az előadás.
Szegénységből indult, az oktatást tartja a legfontosabbnak
A podcastban Koncz Zsuzsa gyerekkoráról is őszintén mesélt, és elárulta, hogy a pénzhez való viszonyát alapvetően meghatározta, milyen körülmények közé született. Mint mondta, abba a generációba tartozik, amely beleszületett a szegénységbe. Még azután is, hogy a Ki mit tud? révén országos ismertséget szerzett, csak később költöztek olyan lakásba, ahol már fürdőszoba is volt.
Gyermekkorát „kalandosnak” nevezte, és felidézte, hogy a háború utáni nehéz időkben a szülei nem tudtak róla gondoskodni, így a nagymamája nevelte fel Pesterzsébeten, egy szerény udvari házban. A család életét tragédiák is sújtották, hiszen nagypapája egy véletlen fegyverelsülés következtében vesztette életét. Mindezek ellenére úgy emlékszik vissza, hogy boldog gyerek volt, és az anyagi helyzet nem határozta meg teljesen az örömét.
A beszélgetés végén az is szóba került, mire költene egy esetleges lottóötös esetén. Koncz Zsuzsa válasza sokat elárult arról, mi áll hozzá igazán közel: „Orvosi ellátásra, tanításra. Szerintem a képzésnél semmi sem fontosabb, és az nagyon csökkentette a helyi illetőségű uralkodóosztálynak a tekintélyét a szememben, mikor a tanulmányi időt, a tankötelezettségi kort leszállította. Ha valamit, ezt nem szabad csinálni. Egy ország jövője az oktatáson múlik. Mindenesetre a lottónyereményből kiegészíteném a nyugdíjamat” – fogalmazott.
Koncz Zsuzsa megszólalása egyszerre személyes és társadalmi erejű vallomás: nemcsak arról szól, hogy egy legendás előadó milyen szerény nyugdíjból élne, hanem arról is, milyen értékek számítanak igazán számára egy olyan világban, ahol egyre többen érzik úgy, hogy a megélhetés önmagában is komoly küzdelemmé vált.
