Tegnap este elárasztotta a Facebook hírfolyamomat Schobert Norbi ámokfutása, illetve az azzal kapcsolatos írások, kommentek sora. Habár az aktuális nyilatkozatával Norbi közvetlenül a kismamákat, anyukákat célozta, a sorok között minden egyes túlsúllyal küzdő, vagy a súlyával valaha küszködő embernek beszólt. Nem is nagyon akarok leragadni az édesanyák kritizálásánál, inkább egy általánosabb gondolatmenetet szeretnék veletek megosztani.Habár – ha kérdeznek – én is hajlamos vagyok kegyetlenül őszintén elmondani a véleményemet ügyekben, a vallási nézetek, a nemi hovatartozás, a politikai meggyőződés és a testi adottságok számomra tabuterületek. Nem azért, mert félek a súrlódástól, hanem azért, mert a felsoroltak az illető magánügyei. Azt gondolom, hogy aki ezen tulajdonságokat a másik ellen felhasználva kinyilatkoztat, mezei zaklató. Norbi esetében azt furcsállom, hogy megannyi, a médiában eltöltött év után miért nem ismeri fel, egy-egy hangulatszító mondatával valójában ugyanazt csinálja, mint az őt, és a családját kikezdő trollok.Senkinek nem kell megmondani, hogy mikor és milyen formában érezze jól, illetve rosszul magát a bőrében. Annak pedig, aki nem érzi jól magát a bőrében, hagyni kell, hogy maga mérlegeljen: mennyit hajlandó áldozni a változásra.
Nemes felkínálni segítséget, de erőltetni, rászorítani, ijesztgetni szerintem kifejezetten káros.Nézzük az én példámat: jómagam a tavalyi évemet tudatosan, önszántamból fordítottam az életmódváltásra, tettem ezt azért, mert nem éreztem komfortosan magamat túlsúlyosan. Az elszántságot siker koronázta, de eszem ágában sincs másokat megszólni, amiért nem állnak be mögém a sorba és követik a példámat. A teljes igazsághoz hozzátartozik: a siránkozást nem szívlelem, ezért azoknál, akikben vállaltan ott az igény a változásra, mégis kifogásokat halmoznak, hajlamos vagyok finoman oda-odaszólva rámutatni, akadékoskodás helyett célszerűbb volna megoldások utáni kutatni. De ezt soha nem teszem kéretlenül.Amit talán Norbinak is tanácsos volna szem előtt tartania: soha nem az elhízás a probléma, az csupán következmény. Ha az ember nem egészségügyi okokból hízik el, akkor lelki eredőt érdemes keresni. A lelki problémák nagy részét viszont nem lehet ajtóstól a házba rontva megoldani, a bunkóság pedig nem motiváció. Innentől fogva mellékes, hogy például Norbinak igaza van-e bármiben, avagy nincs, a stílus okán vitaindítónak is nehezen használhatóak a szavai.Amik viszont engem Norbi szavainál is jobban megleptek, azok a Facebook-felhasználók reakciói voltak. Mi a fenéért érdekelné mondjuk egy, a gyermekét nevelő anyukát, hogy Schobert Norbi mit gondol a testéről? Ráadásul látatlanban, ismeretlenül, hiszen gyaníthatóan soha nem találkoztak, két szót se beszéltek… Kicsoda az életükben, életetekben, életünkben Schobert Norbi?
