Magyar Péter két fronton csapott vissza: a Fidesznek és Toroczkainak is keményen odaszúrt
Magyar Péter egyszerre üzent a Fidesznek és a Mi Hazánknak
Magyar Péternek elege lett abból, hogy miközben Pakson már ténylegesen dolgoznak a Duna medrében, a Fidesz a késlekedést kéri rajta számon, a Mi Hazánk pedig saját sikereként próbálja bemutatni a kormány döntését. A miniszterelnök egy rövid Facebook-bejegyzésben válaszolt mindkét oldalnak.
„Akik 16 évig tétlenül végignézték hazánk kiszáradását, most késlekedésről papolnak. Akik pedig két hete még semmit nem tudtak Paksról és mederkotrást + átemelő szivattyúkat követeltek, most magukat ünneplik. A kormány inkább dolgozik.”
A három mondat két különböző politikai támadásra adott választ. A Fidesz esetében a 16 évnyi kormányzati felelősséget emelte ki, a Mi Hazánknál pedig arra mutatott rá, hogy egy parlamenti javaslat még nem azonos egy ténylegesen végrehajtott válságkezelési művelettel.
A Duna medrének süllyedése, az egyre gyakoribb alacsony vízállás és annak paksi következményei ugyanis nem 2026 júliusában váltak ismertté. A Paks II. előkészítéséhez készült korábbi vizsgálatok már jelezték, hogy a folyó változásai veszélyeztethetik az erőmű hűtővízellátását.
A 2023-ban nyilvánosságra került adatok szerint tartós beavatkozás nélkül 2030-tól a szárazabb években szinte biztosan előállhat olyan vízszint, amely már problémát okozhat a paksi szivattyúk működésében.
Az előző kormány ismerte a veszélyt, ezért vészhelyzeti megoldásokra készült. A Paksi Atomerőmű többmilliárdos szerződéseket kötött az alacsony vízállás idején szükséges hűtővíz biztosítására és úszó dízelszivattyúk rendelkezésre állására. A 2025–2028-as időszakra is futott ilyen, több mint hárommilliárd forintos megállapodás.
Csakhogy ez nem ugyanaz, mint megoldani a problémát. A vészszivattyú akkor segíthet, amikor már kialakult a baj, a Duna medrének évtizedes süllyedését azonban nem állítja meg.
Ezért különösen nehéz úgy számonkérni egy alig három hónapja hivatalban lévő kabinetet, hogy miért nem cselekedett hamarabb, amikor a veszélyt az előző kormányhoz tartozó állami szervezetek dokumentumai már évekkel korábban rögzítették.
Pakson már néhány milliméteren múlt az erőmű termelése
A valódi kérdés nem az, hogy tudtak-e a problémáról, hanem az, hogy miért kellett megvárni, amíg 2026 augusztusában néhány milliméteren múlik Paks teljes termelésének kiesése. Augusztus elején az erőmű valóban rendkívül közel került ahhoz a ponthoz, ahol az utolsó működő turbina termelését is le kellett volna állítani.
A Duna medre az elmúlt ötven évben 1–1,5 métert süllyedt. Ennek paksi kockázatai régóta ismertek voltak, a fenékküszöbök és más nagyobb vízszintszabályozó műtárgyak kérdését azonban hosszú ideig politikai és szakmai vita övezte.
A jelenlegi kormány válasza már nem egy újabb tanulmány elkészítése lett. Elrendelték a Paks és Dunaszentbenedek közötti fenékküszöb megépítését, készenlétbe állítottak két, egyenként 80 méteres bárkát, a munkálatok támogatására 100 katonát vezényeltek a helyszínre, a kivitelezést pedig 24 órás munkarendben szervezték meg.
A döntés jogi háttere is megszületett. A Magyar Közlönyben megjelent rendelet kiemelt beruházássá nyilvánította a fenékküszöböt és az ideiglenes mederelzárást, kijelölte az eljáró hatóságokat, valamint megteremtette a kivitelezéshez szükséges kereteket.
A terv szerint körülbelül 145 ezer köbméter követ használnak fel. A műtárggyal akár egy méterrel emelnék meg a vízszintet a hűtővízcsatornánál, miközben a két bárka irányított elsüllyesztésével további mintegy 20 centiméteres ideiglenes tartalékot alakítanának ki.
A teljes beavatkozás költségét nagyjából hatmilliárd forintra becsülték. A munkához vízügyi és energetikai szakemberek, mérnökök, kivitelezők, katonák, hajósok és hatóságok összehangolt együttműködése szükséges. Mindezt úgy kell elvégezni, hogy a gyorsaság egyetlen pillanatra se veszélyeztesse a nukleáris biztonságot.
Toroczkai már saját győzelmeként ünnepelné a döntést
A Mi Hazánk nem a fenékküszöb megépítését támadta, hanem azt állította, hogy Magyar Péter valójában az ő javaslatukat hajtja végre. A párt hivatalos közleményében az szerepelt, hogy „a Mi Hazánk javaslatát hajtja végre Magyar Péter”, Toroczkai László pedig azt üzente a miniszterelnöknek, hogy a keresett szó a „köszönöm”.
HirdetésToroczkai augusztus 10-én a parlamentben valóban a román példát kérte számon a kormányon. A Mi Hazánk később külön kiemelte a bárkák elsüllyesztésének és a fenékküszöb megépítésének lehetőségét.
Tóth Máté energiajogász korábbi nyilatkozataiban ugyanakkor ennél szélesebb javaslatcsomagról beszélt. Szóba kerültek mobil átemelő szivattyúk, a hűtővízcsatorna előtti mederrendezés és egy ideiglenes duzzasztómű megvalósíthatóságának vizsgálata is.
És itt van az a rész, amelyet Toroczkai önünneplése elegánsan kihagy. A parlamentben azt mondani, hogy „csinálják azt, amit a románok”, néhány másodperc. Annak megállapítása azonban, hogy a román megoldásból mi alkalmazható a paksi folyamszakaszon, már komoly műszaki, jogi és biztonsági feladat.
El kell dönteni, pontosan hol épüljön meg a műtárgy, milyen magas legyen, hogyan változtatja meg a folyó áramlását, mennyi kő szükséges hozzá, milyen vízügyi és nukleáris engedélyeket kell megszerezni, valamint miként lehet megszervezni a folyamatos kivitelezést.
Toroczkai joggal mondhatja, hogy napokkal korábban beszélt hasonló megoldásokról. Ettől azonban még túlzás azt állítani, hogy a kormány egyszerűen lemásolt egy Mi Hazánk-bejegyzést. Egy ötlet felvetése és egy állami mérnöki, jogi, pénzügyi, biztonsági és logisztikai művelet végrehajtása nem ugyanaz.
Egy ellenzéki politikus feladata, hogy kérdezzen, javasoljon és nyomást gyakoroljon. A kormánynak viszont ki kell választania a műszakilag végrehajtható megoldást, elő kell teremtenie a pénzt, biztosítania kell a jogi hátteret, meg kell szerveznie a munkát, és vállalnia kell a felelősséget az eredményért.
Magyar Péter visszaterelte a vitát oda, ahol lennie kell
Magyar Péter nem kezdett hosszú vitába sem a Fidesszel, sem Toroczkai Lászlóval. Egymás mellé helyezte a két politikai helyzetet: az egyik oldalon egy korábbi kormány áll, amelynek idején már dokumentálták a veszélyt, mégsem született tartós megoldás; a másikon pedig egy ellenzéki párt, amely saját sikereként próbálja bemutatni a kormányzati beavatkozást.
A közben zajló munkát azonban könnyű ellenőrizni. A fenékküszöb megépítését elrendelték, a szükséges rendelet megjelent a Magyar Közlönyben, a bárkákat Paksra irányították, a katonák megérkeztek, a kivitelezést pedig folyamatos munkarendben végzik.
Ezért működik a „kormány inkább dolgozik” mondat. Ebben a vitában ugyanis nem az dönti el az eredményt, hogy ki mondta ki először a „bárka” vagy a „fenékküszöb” szót. Az lesz a döntő, hogy elkészül-e időben a működő műtárgy, és képes lesz-e megfelelő vízszintet biztosítani Paks számára akkor is, amikor a Duna ismét rekordközeli mélységbe süllyed.
A Fidesznek azt kellene megmagyaráznia, hogy 16 év alatt miért nem született tartós megoldás egy régóta ismert problémára. A Mi Hazánknak pedig azt, miért tekinti saját eredményének azt a beruházást, amelyet szakembereknek kellett megtervezniük, engedélyeztetniük és kivitelezhetővé tenniük.
A politikában tényleg könnyű azt mondani, hogy „ezt kellene csinálni”. A kormányzás ott kezdődik, amikor másnap reggel oda kell vinni 145 ezer köbméter követ, két 80 méteres bárkát, 100 katonát, a mérnököket és az engedélyeket, majd vállalni kell, hogy a teljes rendszer működni is fog. Pakson most pontosan ez történik.
