Elment a váci futball ikonja – Nagy Tibor halála mindent megváltoztatott
A váci futball történetének egyik legnagyobb alakja, a válogatottban is szereplő Nagy Tibor tragikus hirtelenséggel hunyt el. A sportvilágot és a szurkolókat egyaránt sokkolta a hír.
„Mindig erősnek láttuk”
Nagy Tibor azok közé tartozott, akikről mindenki azt hitte, hogy legyőzhetetlenek. Edzőként is őrizte játékos múltjának fegyelmét, rendszeresen sportolt, vigyázott magára – legalábbis kívülről így tűnt. 63. születésnapja előtt egy héttel azonban minden összeomlott: rosszul lett, kórházba került, és bár az orvosok több mint öt órán keresztül küzdöttek érte, nem tudták megmenteni.
A halál oka: infarktus és a szív aortájának leszakadása. Egy olyan végzetes állapot, amely ellen még a legmodernebb orvosi beavatkozások sem segíthettek.
Születésnap helyett temetés
Családja, barátai és egykori csapattársai még most sem fogják fel, hogy nincs többé. Az ember, aki bajnoki címet ünnepelhetett a Váccal, és 17 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, most a temetésére „gyűlnek össze”.
– „Nevettünk, beszélgettünk pár hete a régi csapat tagjaival, és Tibi akkor is tele volt élettel. Senki sem sejtette, hogy ilyen hamar elveszítjük” – mondta könnyek között Kriska Gábor, egykori játékostársa.
A kapitány, aki példát mutatott
Aki pályán látta Nagy Tibort, tudja, miért hívták „szívdobbanásnak” a csapattársak. Nemcsak a labdát rúgta szenvedéllyel, hanem a többieket is összefogta, ha kellett.
Csank János, a legendás edző szerint „Tibi tökéletes kapitány volt. Tudott segíteni, tudott fegyelmezni, de közben megvolt benne a játék öröme is. Olyan láncszeme volt a csapatnak, amely nélkül nem lettünk volna bajnokok.”
Egy korszak futballistái sorra mennek el
A váci bajnokcsapatból nem ez az első veszteség. 2020-ban Füle Antal, a gólvágó távozott idő előtt, most pedig újabb ikon, Nagy Tibor.
Koszta János, a kapus így emlékezett:– „Hat évig játszottunk együtt, és minden egyes percben igazi vezér volt. Amikor reggel hívtak a haláláról, percekig nem jött hang a számra. Nem illett hozzá a halál.”
Több, mint egy futballista
A Dunakanyar ultrái szerint Nagy Tibor emléke örökké velük marad, még akkor is, ha a csapat ma már messze van régi dicsőségétől. Ő testesítette meg számukra a váci futball aranykorát, amikor még telt házas meccseken ünnepelték a sikereket.
Most azonban nem gólt ünnepelnek, hanem gyászolnak.
Búcsú
Nagy Tibor története emlékeztet arra, mennyire törékeny az élet. Egy pillanat alatt változhat meg minden, még azok számára is, akikről azt gondoljuk, erősebbek, mint bárki más.
A születésnapi gyertyák helyett most mécsesek fognak égni érte – a pályán, a lelátón és a szívekben.
címlapfotó:ILLUSZTRÁCIÓ!
