Szívszorító: Másfél éve beszélt először betegségéről Scherer Péter
Gyászol az ország Scherer Péter halála után. A Jászai Mari-díjas színész 65 éves korában hunyt el, távozása pedig mélyen megrázta a közönséget, a kollégáit és mindazokat, akik évtizedeken át szerették a színpadon, a filmekben és a televízióban.
Másfél éve beszélt először arról, hogy nincs jól
Scherer Péter 2024 tavaszán hozott fontos döntést az egészsége érdekében. Akkor egy nehéz időszakon volt túl, de úgy tűnt, sikerült megerősödnie, és nagy várakozással készült az őszi évadra, amely újabb feladatokat és szerepeket tartogatott számára.
A színész akkor őszintén beszélt arról, hogy meg kellett állnia egy pillanatra, és más szemmel kezdte nézni az életet.
„Tavasszal nem voltam igazán jól. Hogy is szokták ezt mondani? Volt egy epizódom. De hála istennek, kijöttem belőle, és nagyon várom az őszi évadot, feladatokat. Ez – meg egyébként már a Covid is – sok mindent átírt bennem. Egyrészt akkor, amikor egyik pillanatról a másikra nyolcvannyolc előadásom maradt el.”
A betegség és a csendesebb időszak sok mindent átírt benne
Scherer Péter arról is beszélt, hogy a lelassulás megtanította őt másként figyelni a világra. A hirtelen elmaradt előadások, a bizonytalanság és az egészségi nehézségek után olyan dolgokat vett észre, amelyek mellett korábban talán elrohant volna.
„Aztán akkor, amikor az élet csodálatosan elkezdte elrendezni a dolgokat, és mégis lett némi bevételem. És leginkább akkor, amikor hatosból visszakapcsolva hármasban, láttam kitavaszodni a kertünket, virágba borulni a meggyfát. Valami olyasmire jutottam, hogy nem muszáj ragaszkodni ahhoz, hogy az ember mindenben az első legyen”
– mondta akkor a színész.
Hatvankét évesen új álmot valósított meg
HirdetésKevesen tudták róla, hogy Scherer Péter a motorozás szerelmese volt. Nemcsak beszélt róla, hanem belevágott, tanult, gyakorolt, és 62 évesen letette a nagymotor-vizsgát.
„Hatvankét évesen letettem a nagymotor-vizsgát, jelentem. Az egyik oktató srác azt mondta nekem: »Péter bá’ – mert én ott egy aggastyán voltam a csapatban a húszéves srácok között –, magának ehhez van érzéke. Engedje meg magának azt a luxust, hogy leteszi ezt a vizsgát!«”
A vizsga nem volt könnyű számára, de éppen ettől lett neki fontos. Elmesélte, hogy a rutinfeladatokkal meg kellett küzdenie, és egyszer meg is bukott. Később azonban sikerült, bár azt is hozzátette, hogy Pesten nem motorozik, inkább a Balaton környékén gurult a feleségével.
A munkát már nem kényszerből, hanem szívből választotta
Scherer Péter az utóbbi években már nem minden feladatot vállalt el automatikusan. Hosszú pályája során rengeteget dolgozott, filmekben, színházban, előadásokban, és eljutott arra a pontra, amikor már nem a kényszer, hanem a szív döntött helyette.
„A betevő nekem most jelen pillanatban nem létkérdés. Az utóbbi húsz évben annyi munka, annyi szerep, annyi film volt, hogy nem kell küzdenem a betevő falatért, ami nagyon klassz dolog. Emiatt tudok úgy szelektálni, hogy megpróbálok olyan munkákat elvállalni, amit szívvel és szeretettel tudok csinálni.”
A színész akkor arról is beszélt, hogy egy kétszereplős darab különösen közel állt hozzá, és ha lehetősége nyílik rá, Mucsi Zoltánnal is szívesen megcsinálná.
„Erre teljesen kizárt, hogy nemet mondjak.”
Egy ember, aki a nehézségek után is az életet választotta
Scherer Péter szavai most, halála után különösen megrendítően hatnak. Nem panaszkodott, nem nagy szavakkal beszélt a nehézségeiről, hanem egyszerűen, emberien mondta el, hogy volt egy időszak, amely megállította, elgondolkodtatta, és megtanította arra, hogy nem kell mindig mindent teljes erőből hajtani.
A közönség egy különleges színésztől búcsúzik: olyan művésztől, aki a humorban, a drámában, a csendes pillanatokban és a legemberibb mondatokban is otthon volt.
Nyugodjon békében!
