Tragikus veszteség: 41 évesen elhunyt Apostol-Kovács Judit, a magyar ugrókötél-sport egyik legmeghatározóbb alakja
Mély megrendüléssel gyászolja Maklár és az egész hazai sportélet Apostol-Kovács Judit halálát. A mindössze 41 évesen elhunyt sportoló, edző és klubelnök generációkat vezetett be az ugrókötél világába, és olyan örökséget hagyott maga után, amely évtizedekig meghatározza majd a magyar kötélugrás jövőjét.
Judit neve fogalom volt nemcsak Makláron, hanem a nemzetközi mezőnyben is: többszörös Európa- és világbajnok versenyzőként, később pedig elhivatott edzőként és a Maklári Bosch Kötélugró Klub elnökeként dolgozott fáradhatatlanul azért, hogy minél több gyermek és fiatal megtapasztalhassa a sportág örömét. Távozása pótolhatatlan űrt hagy maga után a településen és az egész magyar ugrókötél-közösségben.
Egy életre szóló szerelem születése
Judit mindössze ötéves volt, amikor először meglátta a tévében az ugrókötelet – és azonnal tudta, hogy ez lesz az ő útja. A sportág ekkor még gyakorlatilag ismeretlen volt Makláron, ám ez nem tartotta vissza. Édesanyja, Kovácsné Farkas Zsuzsa – lánya lelkes kérlelésének engedve – honosította meg a sportot először a helyi iskolában, majd az évek során felépítette azt a klubot, amely nemcsak országos hírnévre tett szert, hanem Európa- és világbajnokokat nevelt.
A Maklári Bosch Kötélugró Klub mozgatórugója, motorja és arca lett később maga Judit.
Páratlan versenyzői pálya
Emlékezésében Judit így írt szakmai útjáról:
„Az ugrókötél sportág teljesen meghatározza az életemet… Az első nemzetközi versenyemen 1994-ben vettem részt, amikor lehetőségem volt az USA-ba utazni. Gyermekfejjel nem tűnt olyan nagy dolognak, ma már tudom, mekkora lehetőség volt. Az első Európa-bajnoki címemet 1999-ben szereztem, és ezt még számtalan követte egészen 2004-ig, amikor a profi pályafutásomat befejeztem. Büszkén írom le, hogy 6 évig folyamatosan megvédtem az egyéni Európa-bajnoki címemet, csapatommal háromszoros összetett Európa-bajnokok vagyunk, és 2004-ben az összetett csapat világbajnoki címet is megszereztük.”
Az ilyen eredmények nemcsak kiemelkedő tehetségre, hanem fegyelmezett munkára, szívós kitartásra és rendíthetetlen alázatra utalnak – ezek a tulajdonságok pedig edzőként is végigkísérték Juditot.
A maklári kötélugró élet szíve és motorja
A korábbi polgármester nem véletlenül nevezte „maklárikumnak” az ugrókötelet – Judit és édesanyja olyan hagyományt teremtettek, amelyet ma már a település identitásának részeként emlegetnek. Tanítványai országos és nemzetközi versenyeken álltak dobogóra, de talán ennél is fontosabb, hogy olyan közösséget építettek, ahol a gyerekek megtanulták a fegyelmet, az együttműködést, a kitartást és azt, hogyan kell hinni önmagukban.
HirdetésJudit halálhíre mindenkit megrendített, aki ismerte őt – tanítványokat, szülőket, versenyzőtársakat, barátokat és azokat is, akik csak messziről követték munkáját.
Pótolhatatlan veszteség
A településen és a sportág egészében egyhangú a vélemény: Judit olyan űrt hagy maga után, amelyet nem lehet betölteni. Nemcsak kivételes sportoló és edző volt, hanem inspiráció, mentor, támasz és iránymutató.
Maklár, a magyar ugrókötél-sport és mindazok, akik valaha találkoztak vele, most egy olyan embert gyászolnak, akinek élete rövid volt ugyan, de hatása mérhetetlen.
A legutolsó interjú, amelyben Apostol-Kovács Judit még egyszer elmondhatta, mit jelent számára a sport és a közösség
Nyugodj békében, Judit. Örökséged tovább él minden maklári ugrókötélben, minden tanítványod mozdulatában és minden bajnoki címben, amelyet a jövőben a neveddel a szívükben érnek el.
