Meghalt az ABBA legendás zenésze – gyászba borult a svéd zenei világ
Gyászhír rázta meg a svéd zenei életet és az ABBA rajongóinak világszerte milliós táborát: 85 éves korában elhunyt Jan Kling, az a csendes, szerény, mégis pótolhatatlan zenész, akinek szaxofon- és fuvolajátéka máig meghatározza az ABBA hangzását.
A halálhírt az Aftonbladet jelentette be, Kling fia, Matthias szívszorító visszaemlékezésére hivatkozva. Bár Jan Kling neve nem úgy ragyogott a reflektorok alatt, mint a zenekar ikonikus négy tagjáé, mégis ott volt minden nagy pillanat mögött – mint egy láthatatlan, de nélkülözhetetlen tartóoszlop.
A férfi, aki hangszereivel történelmet írt
Jan Kling több legendás ABBA-albumon is közreműködött, köztük a Super Trouper és The Visitors lemezeken. Finom, érzelmes hangszerjátéka olyan pluszt adott a daloknak, amit máig felismer a világ: egyetlen fuvolahang, egy lágy szaxofonfutam, amely hirtelen „ABBA-vá” teszi a zene bármely pillanatát.
A zenész legnagyobb öröksége pedig kétségkívül az, hogy ő írta és játszotta fel a világhírű „Fernando” felejthetetlen fuvola-introját – azt a néhány másodpercet, amit generációk dúdolnak ma is nosztalgiával a szívükben. A világ egyik legismertebb popballadája az ő hangjával vált teljessé.
„Rejtett kincs volt” – megható búcsú fia részéről
.jpg)
Matthias Kling így emlékezett meg édesapjáról:
„Rejtett kincs volt, rengeteg projektben vett részt, és egész életében szenvedélyesen szerette a zenét. Tizenévesen minden Charlie Parker-szólót kívülről megtanult. Kivételes tehetség volt.”
A visszaemlékezésekből egy olyan ember képe rajzolódik ki, aki soha nem vágyott reflektorfényre, mégis ott volt mindenhol, ahol valami maradandó született. Csendesen tette a dolgát, és közben örökre beleírta magát a popzene történetébe.
Egy csillag hunyt ki – de a zenéje velünk marad
Jan Kling halálával egy olyan művész távozott, aki a háttérből hozott létre világklasszis minőséget. Alázata, sokoldalúsága és finom zenei ízlése nélkül ma máshogy szólna az ABBA – és talán egy kicsit máshogy a világ is.
A zenész eltávozott, de a dallamai velünk maradnak. Csendes, mégis ragyogó csillag volt – és így is őrizzük meg az emlékezetünkben.
