Meghalt a korábbi nagykanizsai focihős, Gelencsér Csaba
Gyászol a zalai futballvilág: 53 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Gelencsér Csaba, a Nagykanizsai Olajbányász egykori kapusa, aki pályafutása során 18 alkalommal védett az NB I-ben, és akinek neve örökre összeforrt a kanizsai labdarúgás egyik legszebb korszakával. A hírt a Kanizsa Médiaház közlése erősítette meg, majd több egykori klubja és sportbarátja is megrendülten búcsúzott tőle.
Gelencsér Csaba felnőtt pályafutása Tapolcán indult, ahol már fiatalon megmutatkozott az a higgadtság és kapusokra jellemző különös magabiztosság, amely később is végigkísérte karrierjét, majd 24 évesen igazolt az akkor még másodosztályban szereplő Nagykanizsai Olajbányászhoz, ahol hamar a csapat meghatározó alakjává vált, még akkor is, ha az első számú kapus posztjáért folyamatos és kemény versenyben kellett helytállnia. Öt idényt töltött a dél-zalai klubnál, és ez az időszak nemcsak szakmai fejlődést, hanem valódi közösségi élményt is jelentett számára, hiszen Kanizsán igazi „család” vette körül.
Legnagyobb sikerét az 1998/99-es idény hozta el, amikor tagja volt annak a csapatnak, amely második helyen végezve kivívta a feljutást az élvonalba, ezzel történelmi sikert szerezve a városnak, és megalapozva azt a rövid, de annál emlékezetesebb NB I-es szereplést, amelynek Gelencsér is fontos részese lett. A „Gecsó” becenévre hallgató kapus az 1999 és 2000 közötti időszakban, az akkor még PNB néven futó élvonalban összesen 18 mérkőzésen állt a kanizsai kapuban, és több olyan meccset produkált, amelyeket a szurkolók ma is nosztalgiával emlegetnek.
Hirdetés Különösen emlékezetesek maradtak a ZTE elleni megyei rangadók, ahol két alkalommal is kapott gól nélkül zárta a találkozót, bizonyítva, hogy a legnagyobb nyomás alatt is képes koncentráltan és hiba nélkül teljesíteni, de ugyanígy része volt a Vasas elleni 4–1-es idegenbeli bravúrgyőzelemnek, valamint az utolsó előtti kanizsai élvonalbeli győzelemnek is, amikor a PMFC ellen 3–1-re diadalmaskodott a csapat. Ezek a mérkőzések nem csupán statisztikák voltak, hanem olyan pillanatok, amelyek egy egész város futballszeretetét és büszkeségét testesítették meg.
A 2000/2001-es idény végén távozott Nagykanizsáról, ám a futballtól soha nem szakadt el igazán: védett Ajkán, szerepelt az NB I/B-s Hévíznél, majd Tapolcán, Sümegen és Révfülöpön is, utóbbi állomáshelyén pedig már edzői feladatokat is ellátott, tapasztalatával és nyugodt személyiségével segítve a fiatalabb játékosokat. Akik együtt dolgoztak vele, egyöntetűen úgy emlékeznek rá, mint egy csendes, alázatos, ugyanakkor rendkívül megbízható emberre, aki soha nem kereste a rivaldafényt, mégis mindig lehetett rá számítani.
Haláláról a Révfülöp NKSE is megemlékezett közösségi oldalán, ahol megható sorokkal búcsúztak egykori játékosuktól és edzőjüktől, hangsúlyozva, hogy nemcsak sportembert, hanem barátot is veszítettek. Gelencsér Csaba emléke nemcsak a statisztikákban és a mérkőzések jegyzőkönyveiben él tovább, hanem mindazok szívében is, akik látták őt védeni, akik együtt öltöztek vele, vagy akik számára ő jelentette azt a biztos pontot a kapuban, amelyre mindig lehetett számítani.
Nyugodj békében, Gecsó. A zalai futball nem felejt. ⚽🕯️
(Fotók: Facebook.com/Révfülöp NKSEFacebook.com/Tapolcai Öregfiúk)
