Elment a porond mestere – ifj. Eötvös Gábor emlékére
A magyar cirkuszművészet pótolhatatlan alakját veszítette el: elhunyt ifj. Eötvös Gábor, akinek neve egyet jelentett azzal a finom, intelligens humorral és zenei érzékenységgel, amely generációk számára tette felejthetetlenné a cirkuszi élményt. Nem harsány gesztusokkal, hanem pontos ritmussal, elegáns poénokkal és emberi jelenléttel varázsolt – úgy, hogy a nevetés mögött mindig ott maradt a meghatottság.
Cirkuszi családba született, édesapja, Eötvös Gábor legendás öröksége már gyermekkorától körülvette, ám ifj. Eötvös Gábor nem csupán továbbvitte ezt a hagyományt, hanem saját hanggal, saját tempóval töltötte meg. A porond számára nem színpad volt, hanem beszélgetés a közönséggel, ahol egyetlen jól időzített dallam vagy mozdulat többet mondott száz szónál.
A Fővárosi Nagycirkusz közönsége újra és újra visszatérő művészként ismerhette, aki apja híres „Van mááásik!” számának szellemiségét megőrizve, mégis korszerűen, frissen szólította meg a nézőket. Különösen emlékezetes marad az a pillanat, amikor 2000-ben édesapja búcsúfellépésén neki adta át ikonikus számát, jelezve: a bohóc hagyomány él, és jó kezekben van.
Ifj. Eötvös Gábor munkássága túlmutatott az előadásokon: jelenléte biztonságot adott a porondon, mosolyt a nézőtéren, és példát a fiatalabb generációknak arról, hogyan lehet a humort méltósággal, a zenét alázattal, a sikert csendben viselni. Most, hogy elment, a reflektorok fénye halványabbnak tűnik, de az emléke ott marad minden tapsban, minden felcsendülő bohócdallamban.
A porond most némább lett egy hanggal – de a nevetés, amit adott, velünk marad.
