Meghalt Kővári Anikó operaénekes

Kővári Anikó 1942-ben született, és már fiatal korában a zene és az éneklés határozta meg életét. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte, ahol tehetsége hamar megmutatkozott. Mesterei és tanárai már akkor biztosak voltak benne, hogy különleges hang és színpadi jelenlét rejlik benne.

Pályafutását 1966-ban kezdte a Magyar Állami Operaház énekkarában, ahol gyorsan bizonyította rátermettségét és szakmai felkészültségét. Később a debreceni Csokonai Színház magánénekese lett, ahol sokoldalúságával tűnt ki: egyaránt énekelt szoprán és mezzoszoprán szerepeket, ami ritka adottság az opera világában.

Karrierje egyik legmeghatározóbb állomása 1972-ben érkezett el, amikor a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatához szerződött. A társulat egyik meghatározó művészévé vált, számos főszerepben láthatta és hallhatta őt a közönség. Hangja, színpadi jelenléte és elkötelezettsége miatt kollégái és a nézők is nagy tiszteletben tartották.

Amikor aktív énekesi pályafutása véget ért, a színháztól akkor sem szakadt el. 1993-ban az Erkel Színház nézőtéri felügyelője lett, majd az intézmény átmeneti bezárása után a Magyar Állami Operaházban folytatta munkáját. A közönség és a kollégák számára ismerős és megbecsült alak maradt a színház falai között.

Sába királynője

Kővári Anikó élete szinte teljes egészében a színpadhoz és az operához kötődött. Művészi pályája és későbbi színházi munkája egyaránt azt mutatta, hogy számára a zene és a színház nem csupán hivatás, hanem valódi életforma volt.

Bándi Jánossal a Bajazzók-premier után, 1995-ben

A magyar operavilág most egy olyan művésztől búcsúzik, aki hosszú évtizedeken át szolgálta a kultúrát, és akinek emléke a színházi közösségben és a közönség szívében is megmarad.