Gyászhír érkezett: meghalt Körmendi István, az ország legidősebb háziorvosa
Mély szomorúságot keltett a hír, hogy 103 éves korában elhunyt Dr. Körmendi István, az ország legidősebb háziorvosa. Egy olyan orvostól búcsúzik most az ország, aki nemcsak rendkívüli életkorával, hanem példátlan hivatástudatával is beírta magát sokak emlékezetébe. Élete és munkássága különleges helyet foglal el a magyar orvostársadalomban, hiszen egészen élete végéig ugyanabban a rendelőben fogadta betegeit, ahol minden elkezdődött.
Egy élet, amely ugyanott indult, ahol kiteljesedett
Dr. Körmendi István 1923. június 27-én született abban az I. kerületi Mészáros utcai lakásban, ahol édesapja három évvel korábban megalapította az orvosi praxisát. Sorsa már születésétől különös módon kapcsolódott ehhez a helyhez, hiszen nemcsak otthona volt, hanem később hivatásának színtere is. Évtizedeken át ugyanebben a lakásrendelőben gyógyította a betegeit, és ezzel szinte egybeforrt a neve a hely történetével. Kevés olyan ember van, akinek az élete ennyire szorosan kötődik ugyanahhoz a ponthoz, ahol megszületett, dolgozott és szolgált.
Az utolsó szavai is sokat elárultak róla
A lap információi szerint az utolsó szavai ezek voltak: „Jó szédert nektek, nyugodjatok meg, salom!” Ez a mondat megrendítő erővel marad meg azok emlékezetében, akik ismerték őt vagy most értesültek a halálhíréről. Búcsúja egyszerre volt békés, emberi és méltóságteljes, mintha az utolsó pillanatban is másokat próbált volna megnyugtatni. Ritka, hogy valaki ilyen szelíd, ugyanakkor ennyire emlékezetes mondattal távozzon, és ez is jól mutatja, milyen személyiség lehetett.
Nemcsak orvos volt, hanem egy korszak jelképe is
Dr. Körmendi István halálával nemcsak egy idős orvost veszített el az ország, hanem egy olyan embert is, aki a régi értelemben vett orvosi hivatás egyik utolsó képviselője volt. Az a fajta kitartás, alázat és folyamatos szolgálat, amely őt jellemezte, ma már egészen kivételesnek számít. Beteg és orvos között valaha különleges bizalom húzódott, és ő ezt a kapcsolatot egész életében hűséggel őrizte. Emléke ezért nem csupán a számok, az életkor vagy a címek miatt marad meg, hanem azért is, mert személyében egy olyan ember távozott, aki egész életével a gyógyításnak adott értelmet.
