Felfoghatatlan veszteség: meghalt Meretei Ákos
Mindössze huszonöt éves volt. Egy élet, amely épp csak lendületet vett, egy pálya, amely előtt még ott állt a lehetőségek végtelen sora – most mégis véget ért. Hosszan tartó betegség után elhunyt Meretei Ákos, a Moszkvatér basszusgitárosa. A tragikus hírt a zenekar osztotta meg közösségi oldalán, megrendítő sorokkal búcsúzva fiatal társuktól.
„Ákos másfél évig küzdött a betegségével, végig erős és pozitív tudott maradni. Olyankor is, amikor sokan már feladtuk volna. Örökké velünk leszel!” – írták. A rövid üzenet mögött ott húzódik másfél év csendes harca, reménnyel és fájdalommal teli időszaka, amelyről a külvilág talán csak keveset tudott.
A színpadon mindig élt
Meretei Ákos neve az elmúlt években egyre ismerősebben csengett a hazai könnyűzenei életben. Játéka egyszerre volt precíz és ösztönös, visszafogott és mégis meghatározó. A basszusgitár nála nem háttérhangszer volt, hanem érzelmi alap, amelyre a dalok biztonsággal épülhettek.
A zenekar koncertjein sokszor nem ő állt a reflektorfény közepén, mégis minden megszólalásában ott volt az a belső erő, amely egyben tartja a hangzást. Zenésztársai szerint különleges érzéke volt ahhoz, mikor kell visszalépni és mikor kell előrelépni – és ez az érettség fiatal kora ellenére is egyedivé tette.
Elismerés már fiatalon
Tehetségét a szakma is elismerte: 2024-ben elnyerte az Öröm a Zene – Újfalusi Gábor-díj kitüntetést, amelyet azok a kiemelkedő fiatal zenészek kapnak, akik a színpadon is különleges teljesítményt nyújtanak. A díj nemcsak szakmai visszaigazolás volt számára, hanem annak jele is, hogy pályája felfelé ível.
Sokan úgy tartották, generációjának egyik legígéretesebb basszusgitárosa lehet. Az út azonban, amely előtte állt, most fájdalmasan rövidre zárult.
Egy mosoly, ami megmarad
HirdetésBarátai és pályatársai egybehangzóan azt emelik ki: Ákos nemcsak zenészként volt kivételes, hanem emberként is. Derűje, csendes humora, belső tartása még a legnehezebb időszakban is megmaradt. A betegség hónapjai alatt is próbált kapaszkodni a zenébe, a közös munkába, a jövőbe vetett hitbe.
Halála nemcsak egy zenekart, hanem egy egész közösséget gyászoltat meg. A rajongók sorra búcsúznak tőle, emlékeznek koncertélményekre, egy-egy mosolyra, egy-egy dalra, amely most már egészen másképp szól majd.
Meretei Ákos neve örökre összeforr a Moszkvatér történetével. A hangszerek elcsendesedhetnek egy időre, de a dalok, amelyekben ott lüktet a játéka, tovább élnek. És minden megszólaló basszushang emlékeztet majd arra a fiatal zenészre, aki túl korán ment el, de maradandót hagyott maga után.
