Folytatódik a nagy küzdelem, és az érzelmi hullámvasút az Exatlon Hungaryban. A Bajnokok és Kihívóik ugyanis nem kisebb tétért küzdenek ma: mint a videós hazatelefonálásért.
Nem csoda, hogy a már hetek óta Dominikán lévő játékosok könnyekben törtek ki a nagy lehetőség hallatán. Mert a sérülésből való felépülés miatti idegeskedés, a mindannapos fizikai küzdelem sem olyan nehéz, mint a lelki teher, hogy ilyen távol vannak a szeretteiktől.
Vajon a nagy lelki megterhelés - a hazatelefonálás lehetősége - szárnyakat ad, vagy inkább visszahúzza a teljesítményüket. Ma kiderül.
Az Exatlon szerdai adásából kiderült, hogy Szabó Franciskának három bokaszalagja elszakadt, haza kell utaznia, így a pirosak elveszítették egyik erős játékosukat. Krisztián traumaként élte meg az eseményt, de összeszedte magát a csapat, megnyerték a napot, és a jogot, hogy hazatelefonálnak a családnak.
Hogyan érintett, amikor megtudtad, Franci versenyének vége? Hogy sikerült ezen a rossz híren túllendülni a futamokra?Amikor Laci már más hangsúllyal indította a ceremóniát, sejtettem, hogy valami baj van, és egyre inkább éreztem, hogy ez Francit érinti majd. Rossz volt tétlenül állni és hallgatni. Egy nagyon erős játékost veszítettünk el, és nagyon össze kellett magunkat szedn hogy ez a negatív élmény ne befolyásolja a futamainkat. Franci volt az egyetlen, aki mindig kimondta, amit gondolt, mindig ő vigasztalt vagy éppen spanolt minket. Hallgattunk rá, mert mindig igaza volt. Mennünk kell tovább, igyekszünk minél előbb feldolgozni a traumát.
