Most azért került elő újra a megye vagy vármegye kérdése, mert a 2026-os választás után hirtelen valódi politikai tétje lett annak, hogy marad-e az Orbán-kormány idején visszahozott elnevezés, vagy ismét megye lesz belőle. A téma azért pörgött fel a sajtóban, mert a Tisza a végleges eredmények szerint 141 mandátumot szerzett a 199 fős Országgyűlésben, vagyis kétharmados többsége lett, így elvileg olyan szimbolikus jelentőségű korábbi változtatásokat is visszafordíthat, mint a „vármegye” hivatalos használata.
Az sem a semmiből jött, hogy éppen ezt kezdték el kérdezgetni a lapok. Magyar Péter már 2025 decemberében nyíltan beszélt arról, hogy a vármegyék helyett újra megyék lennének. Egy kecskeméti rendezvényen, amikor „Bács-Kiskun (vár)megye” jelöltjeiről esett szó, kijavította a megfogalmazást, majd a beszéd végén már úgy búcsúzott: „Talpra Bács-Kiskun megye.” Ez azért lett fontos, mert világossá tette, hogy nem alkalmi elszólásról, hanem tudatos politikai szóhasználatról van szó.
Erre ráerősít, hogy a Tisza saját felületein is több helyen „megye” szerepel, nem pedig „vármegye”. Ez azt az érzetet kelti, hogy a párt már most a régebbi, közismertebb elnevezést használja, miközben a hivatalos állami nyelv továbbra is a vármegye formához ragaszkodik. Emiatt lett különösen feltűnő a kontraszt a jelenlegi hivatalos terminológia és a lehetséges új politikai nyelvhasználat között.
A „vármegye” elnevezést a Fidesz–KDNP 2022-ben emelte vissza a hivatalos jogi nyelvbe az Alaptörvény 11. módosításával, és a változás 2023. január 1-jén lépett hatályba. A hivatalos indoklás szerint ennek nem gyakorlati közigazgatási oka volt, hanem történeti és szimbolikus célja: a kormányoldal szerint ezzel az ezeréves magyar államiság hagyományaihoz nyúltak vissza, és egy olyan kifejezést állítottak helyre, amelyet szerintük a kommunista korszak törölt ki a hivatalos szóhasználatból.
Hasonló logikával vezették vissza a főispán megnevezést is. Itt nem arról volt szó, hogy egy régi közjogi tisztség eredeti formájában tért volna vissza, hanem arról, hogy a mai állami rendszerben a kormánymegbízott elnevezését cserélték le főispánra. Ennek indoklása szintén a történelmi hagyományokra, a régi magyar közigazgatási nyelv felidézésére és a múlt szimbolikus újraértelmezésére épült.
Vagyis a mostani sajtóérdeklődés oka nem egyszerű nyelvészkedés vagy nosztalgia, hanem az, hogy először látszik reális politikai esély arra, hogy a „vármegye” szó akár el is tűnhet a hivatalos nyelvből. Ezért került elő újra a kérdés: mert ami néhány éve még lezárt, egyirányú szimbolikus átnevezésnek tűnt, abból most újra nyitott politikai vita lett.
