Mindenki Agárdi Szilviért küzd most: nagyon kevés a remény

Másfél hónappal azután, hogy a tűz martalékává vált Agárdi Szilvi otthona, még mindig nem látszik a valódi kiút a család számára. Bár a tragédia után rengetegen mozdultak meg, és sokan próbáltak segíteni az énekesnőnek, a helyzet továbbra is megrendítően nehéz. Pintér Tibor és a Nemzeti Lovas Színház társulata sem maradt tétlen, sőt egy nagyszabású jótékonysági est is létrejött, ahol Tóth Gabi, Opitz Barbi és több ismert művész is színpadra állt azért, hogy a bevétel reményt adhasson Szilviéknek az újrakezdéshez.

2. A ház lakhatatlan, a jövő teljesen bizonytalan

A legfájóbb talán az, hogy a segítség és az összefogás ellenére a család még mindig egy helyben toporog. A ház jelenleg lakhatatlan, a felújítás pedig el sem kezdődhetett, mert a biztosítási ügyintézés még mindig nem zárult le. Így Szilviék egyfajta bizonytalan, átmeneti állapotban élnek, miközben azt sem tudják biztosan, hogy valaha visszatérhetnek-e az egykori otthonukba. A tragédia után nemcsak az ingatlan sérült meg, hanem az a biztonságérzet is, amit az otthon jelentett számukra.

3. Ezt mondta most Agárdi Szilvi a kilátástalan helyzetről

Az elkeseredett énekesnő a Blikknek őszintén beszélt arról, mennyire lassan halad minden, és hogy ez lelkileg is rendkívül megterhelő számukra: „A helyzetünk továbbra is változatlan, ugyanis a biztosítóval való egyeztetés még mindig folyamatban van. A károkat már sikerült felmérni, a szükséges dokumentumokat is benyújtottuk, ám ez rendkívül hosszadalmas procedúra: mire mindent kiértékelnek és jóváhagynak, addig nem tudjuk megkezdeni a felújítási munkálatokat sem, amelyek szintén hónapokig elhúzódhatnak” A szavai jól mutatják, mennyire nehéz olyan helyzetben kitartani, ahol minden döntés mások kezében van, és közben telnek a hetek, majd a hónapok.

4. Már az is felmerült, hogy örökre elhagyják az otthonukat

A tűz olyan mély nyomot hagyott bennük, hogy már nemcsak a felújítás kérdéses, hanem maga a visszatérés is. Szilviékben komolyan felmerült, hogy talán nem is szabad újjáépíteni azt, amit a tragédia ennyire kegyetlenül elsodort. Úgy érzik, a történtek valami sötét jelként nehezednek rájuk, és inkább vidéken vagy az agglomerációban kezdenének új életet, távol Budapest zajától. Csakhogy ehhez előbb túl kellene jutniuk a romokon, az ügyintézésen és azon a fájdalmas felismerésen, hogy lehet, a régi otthonukhoz már soha nem térhetnek vissza.