Meghalt László Ervin, a világhírű magyar zongoraművész és tudományfilozófus
Elhunyt László Ervin professzor, a világszerte ismert magyar tudományfilozófus, jövőkutató és egykori zongoraművész. A László Intézet közleménye szerint 2026. június 29-én, hajnali órákban távozott az élők sorából. 94 éves volt. Családja közlése szerint békében, szenvedés és küzdelem nélkül hunyt el.
László Ervin életútja egészen rendkívüli volt. 1932-ben, Budapesten született, és már gyermekként megmutatkozott kivételes tehetsége. Zongorista csodagyerekként indult, 15 évesen művészdiplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd megnyerte a Genfi Zongoraverseny nagydíját. Ezt követően közel 20 éven át Európa és Amerika színpadain koncertezett, a világ egyik legismertebb magyar zongoraművészeként.
Később azonban új irányt vett az élete: a tudománynak, a filozófiának és az emberiség jövőjének szentelte magát. 1966-ban pályát módosított, majd 1970-ben a párizsi Sorbonne Egyetemen megszerezte legmagasabb tudományos fokozatát. Filozófiát, rendszerelméletet és jövőkutatást oktatott többek között a Yale-en, a Princetonon, valamint Európa és a Távol-Kelet számos egyetemén.
Munkássága messze túlnőtt Magyarország határain. Tagja volt a Római Klubnak, hét évig az ENSZ Továbbképzési és Kutatási Intézetének programvezetőjeként dolgozott, 1993-ban pedig megalapította a Budapest Klubot. Hitte, hogy az emberiség legnagyobb válságaira nem elszigetelten, hanem összefogással, párbeszéddel és felelősebb gondolkodással lehet választ adni.
HirdetésLászló Ervin több mint száz könyvet írt vagy szerkesztett, műveit legalább 25 nyelvre fordították le. Számos nemzetközi elismerést kapott, több egyetem választotta díszdoktorává, 2010-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett. Több beszámoló szerint 2004-ben és 2005-ben Nobel-békedíjra is jelölték.
Távozásával egy olyan magyar gondolkodót veszítettünk el, aki egyszerre volt művész, tudós és az emberiség jövőjéért aggódó tanító. Zongoristaként a hangokkal, filozófusként a gondolatokkal, jövőkutatóként pedig a felelősség üzenetével hagyott nyomot a világban. Élete arról szólt, hogy az ember nemcsak saját korának él, hanem felelősséggel tartozik azokért is, akik utána jönnek.
