„Gondoljanak bele abba, milyen volt a magyaroknak, amikor 1956-ban senki nem hallotta meg a segélykérésüket. Vajon önök nagyon diplomatikusak voltak, amikor felszólították a Nyugatot, hogy segítsenek szembeszállni az orosz tankokkal?”
Mivel a háború tovább tart, Nepop szerint Ukrajna újra és újra fel fogja szólítani Magyarországot is, hogy nyújtson több támogatást. Abban nem kételkedik, hogy Ukrajna győzni fog, de hogy ez milyen gyorsan és milyen áron fog bekövetkezni, attól függ, hogy meghallják-e őket és nyújtanak-e konkrét segítséget partnereik.
Nepop elismeri, hogy Magyarországnak joga van olyan döntéseket hozni, amelyek leginkább megfelelnek az érdekeinek, ám Ukrajnának is jogában áll elmondani, hogyan látják ezeket a döntéseket. „Jogunkban áll és kötelességünk is elmondani önöknek, hogy mivel fenyeget nemcsak ránk, hanem önökre nézve is, ha nem tudjuk Putyint megállítani” – mondja a nagykövet.
„Putyin a NATO keleti tagországainak demilitarizálását is célul tűzte, amit ma Ukrajnától is követel. Ezeknek a követeléseinek a mi országunkban már bombázással igyekszik érvényt szerezni.
Önöket – egyelőre – még nem bombázza.
Ha mi elbukunk, az orosz hadsereg nem ezer kilométerekre lesz önöktől, hanem itt a szomszédban.”
„Csak úgy védhetik meg magukat és maradhatnak ki a háborúból, ha segítik Ukrajnát.”
Nepop azt kéri Magyarországtól, hogy felejtse el a diplomatikusság hiányára hivatkozó sértődést, ahogy ők is elfelejtik azokat a kemény szavakat, amiket időnként hozzájuk intéznek, ezek helyett most inkább a kölcsönös őszinteségre és valós együttműködésre van szükség, csak így lehet megállítani az agresszort.
Az interjú végén Ljubov Nepop visszautal Budai Gyulára, aki nyilvánosan felszólította Ukrajna magyarországi nagykövetét, és azt mondja az államtitkárral kapcsolatban:
„Azt hiszem, hogy illendő lenne ugyanígy, nyilvánosan és keményen felszólítani az orosz nagykövetet is, hogy az országa fejezze be a háborút Ukrajna ellen. Vagy ez a kérésem is méltatlan beavatkozás Magyarország belügyeibe?”
