Szabó Zsolt államtitkárnak 1,2 milliárd forintnak megfelelő dollárja van egy belize-i offshore bankszámlán, és nem lehet tudni, miből.
Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter körül is vizsgálódott az OLAF. Egy uniós pályázaton elindult három vállalkozás egyaránt 10-10 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert, majd mindhárom a miniszter ingatlanjában „vásárolt” magának helyiséget, valójában azonban egyikük sem költözött be. A három cég közül kettőt közvetlenül a pályázat beadási határideje előtt hozták létre. Az egyiket maga Seszták Miklós jegyeztette be a cégbíróságon, a másik alapító okiratát pedig a miniszter ügyvédtársa adta be, s egy ideig mindhárom cég tulajdonosi-irányítói posztját Seszták korábbi iskolatársa, Sándor Kornél látta el.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. vezérigazgatója, a Seszták legszűkebb köréhez tartozó Szivek Norbert – aki barátja és üzlettársa Tiborcz Istvánnak – így beszélt a beosztottjával, aki akadályozta, hogy Szivek törvénysértő megállapodást kössön: „Komolyan mondom, te ne menj sehova komoly helyre dolgozni, úgy kib…nak, mint ahogy mi megtettük most. Tehát megmondom őszintén, te mire vagy alkalmas. (…) János, menj el taxisofőrnek, ne menj el komoly pozícióba. (…) Ennyire béna, f…sz menedzser vagy?”
Mit tudnak ezek az emberek, hogy mindezek ellenére rájuk van szükség?
HirdetésA 2014-ben kinevezett III/III-as múltú belügyi államtitkár, Tasnádi Péter esete nem csak a rémes káderpolitikát, hanem a pártállami múlthoz való ambivalens viszonyt is illusztrálja. A Fidesz nem tett meg mindent a kommunizmus bűneinek, a rendszer működésének feltárására. A szándék ugyan megvolt, létrehoztak egy kutatóintézetet, a VERITAS-t, továbbá a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, de valami vagy valaki visszafogta ezeket az intézményeket. A Bizottság törvényben biztosított jogköre, hogy javaslatot tegyen titkosított anyagok titkosításának feloldására. Ez például nagyon indokolt lenne azoknál az anyagoknál, amelyek a volt pártállami állambiztonságnál keletkeztek és még mindig a jogutódoknál vannak. Fel kell gyorsítani a még a titkosszolgálatok birtokában lévő dokumentumok átadását a levéltárnak.
Módosítani kell az ügynöktörvényt. A túlságosan megszorító jogi definíció miatt sok ember, aki a jelentéseivel ártott másoknak, ma nem nevezhető meg. Abszurdum, hogy Kárpáti György, a Nemzet Sportolója titkosíthatja a rá vonatkozó dokumentumokat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, mert a bíróság kimondta, hogy nem volt ügynök – annak ellenére, hogy nagyon sok irat utal az ellenkezőjére.
Örültem a Fidesz nagyarányú győzelmének, de nagyon tartok tőle, hogy a pártban és a kormányban lesznek majd olyanok, akik ezt újabb felhatalmazásnak tekintik az ország megkárosításának a folytatására. Tévednek, ha azt hiszik, hogy nyolc év propagandájával ki lehet ölni az emberekből a tisztességes kormányzás, az önzetlen politikusok iránti igényt. Nem, nem lehet. A jobboldali, konzervatív közönségre is elviselhetetlen lelkiismereti terhet rakna, ha tovább folytatódna, ami eddig volt. Új lapot kell nyitni!
Egy újabb Orbán-idézettel fejezem be írásomat: „Ez a mi hazánk, a mi életünk. Nincs nekünk másik, küzdenünk kell érte a végsőkig. Nem adhatjuk fel soha!”
