Szinetár Dóra könyörtelenül szembesítette Dúró Dórát: erre nem volt elég a házszabály
Szinetár Dóra kemény kérdést szegezett Dúró Dórának
Komoly felháborodást váltott ki, hogy a Mi Hazánk hat képviselője ülve maradt, miközben az Országgyűlés többi jelen lévő tagja felállva, egyperces néma csenddel emlékezett a roma holokauszt áldozataira. Dúró Dóra közben a telefonját használta.
Szinetár Dóra nyílt levélben reagált a történtekre. Nemcsak azt kérte számon, miért nem álltak fel, hanem arra is figyelmeztetett, milyen veszélyes következménye lehet annak, ha a politika emberek egész csoportjait bélyegzi meg.
A színésznő Dúróék saját politikáját fordította vissza ellenük:
„Mi lesz, ha mentek ti is a levesbe?”
Szinetár arra kérdezett rá, mi történik akkor, ha egyszer nem a romák, a melegek vagy más, politikailag támadhatóvá tett közösségek kerülnek célkeresztbe, hanem éppen azok, akik ma magabiztosan döntik el, kit tartanak elfogadhatónak.
A figyelmeztetés lényege az volt, hogy a kirekesztés módszerét később már azok sem feltétlenül tudják irányítani, akik eredetileg alkalmazni kezdték. Ha egy politikai közösség folyamatosan azt mutatja meg, kikkel van szerinte baj, akkor azt tanítja a saját közönségének, hogy embereket ne önmaguk, hanem egy csoporthoz tartozásuk alapján ítéljenek meg.
Szinetár nem bizonyította, hogy Dúró Dóra vagy a Mi Hazánk képviselői gyűlölik a romákat. A párt ezt kifejezetten tagadta. A színésznő azonban feltett egy olyan kérdést, amely jóval túlmutatott a parlamenti egyperces néma csend ügyén: milyen társadalmat épít az a politika, amely újra és újra csoportokat jelöl ki problémaként?
A ledarált történelemkönyvről szóló mondat különösen nagyot ütött
Szinetár levelének egyik legerősebb mondata Dúró Dóra legismertebb korábbi politikai akciójára utalt:
„Ti a történelemkönyveteket is ledaráltátok olvasás előtt?”
A célzás egyértelmű volt. Dúró Dóra 2020-ban egy iratmegsemmisítővel ledarálta a Meseország mindenkié című mesekönyv egyik példányát, tiltakozásul annak LMBTQ-témái ellen. Nem sokkal később egy másik mesekönyvet széttépett és kidobott.
A történelemkönyv ledarálásáról szóló mondat ezért nem véletlen szófordulat volt. Szinetár pontosan arra a politikai performanszra utalt, amelynek üzenete az volt, hogy bizonyos gondolatokat és ábrázolásokat nem vitával, hanem látványos megsemmisítéssel kell elutasítani.
A színésznő ezzel arra figyelmeztetett, hogy a tömeges politikai üldözések nem egyik napról a másikra kezdődnek. Először az válik elfogadhatóvá, hogy bizonyos embereket kevesebbnek, veszélyesebbnek vagy kevésbé odatartozónak tekintsenek. A történelemben ennek számos tragikus következménye volt.
Lehet vitatkozni Szinetár hangnemével, és túlzónak lehet tartani a történelmi párhuzamot. Egy radikális vagy kirekesztő politikai mondatból természetesen nem következik automatikusan egy újabb népirtás. A mögötte álló kérdés azonban ettől még jogos: mi történik, ha a társadalom elfogadja, hogy embereket származásuk, vallásuk, szexualitásuk vagy más csoporthoz tartozásuk alapján kezeljenek gyanúsabbként?
Szinetár üzenete szerint a gyűlöletet nem lehet pontosan szabályozni. Nem lehet biztosan meghatározni, kit kell támadni, meddig kell támadni, és mikor kell abbahagyni. Ha a módszer elfogadottá válik, később bármilyen új célpontot hozzá lehet rendelni.
A Mi Hazánk szerint nem a romák ellen tiltakoztak
Toroczkai László szerint a Mi Hazánk képviselői azért maradtak ülve, mert a Tisza megsértette a parlamenti megállapodásokat. Állítása alapján a néma felállásról előzetesen egyeztetni kellett volna a frakciókkal, és egy felszólaló képviselő nem kérhette volna ezt váratlanul.
A párt hangsúlyozta, hogy minden olyan áldozat előtt fejet hajt, akit származása miatt gyilkoltak meg. Toroczkai nem mondta azt, hogy képviselőik rasszista szándékból maradtak ülve, ezért nem lenne korrekt így értelmezni a magyarázatát.
Ettől azonban még megmaradt egy egyszerű probléma: a házszabály megsértését később is szóvá lehetett volna tenni.
A Mi Hazánk képviselői felállhattak volna hatvan másodpercre, majd kérhettek volna rendkívüli házbizottsági ülést, tarthattak volna sajtótájékoztatót, és elmondhatták volna, miért tartják szabálytalannak a Tisza eljárását. Ehelyett megszületett az a kép, amelyen szinte az egész parlament áll, a Mi Hazánk képviselői pedig ülnek.
A történet folytatása még beszédesebb volt. Másnap az Országgyűlés már szabályosan, előzetesen egyeztetett formában emlékezett meg a roma holokauszt áldozatairól. A Mi Hazánk jelen lévő képviselői ekkor felálltak, Dúró Dóra és Novák Előd viszont nem tartózkodott a teremben.
Ez részben alátámasztotta Toroczkai állítását, miszerint a párt az eljárás ellen tiltakozott, nem magát a megemlékezést utasította el. Egyúttal azt is megmutatta, mennyire felesleges és félreérthető volt az előző napi gesztus.
Másnap felálltak, és ettől nem lett kevésbé ellenzéki a Mi Hazánk. Nem omlott össze a programjuk, és egyetlen politikai állításukat sem kellett visszavonniuk. Egyszerűen csendben maradtak egy percig. Előző nap is ugyanez lehetett volna a normális megoldás.
HirdetésA pártnak ráadásul néhány hónapon belül már másodszor kellett magyaráznia egy romákat érintő kínos parlamenti jelenetet. Májusban a Mi Hazánk képviselői akkor kezdtek kivonulni az Országgyűlésből, amikor egy nagyrészt roma fiatalokból álló sükösdi tamburazenekar érkezett. Toroczkaiék később azt közölték, hogy az Örömóda és más programelemek miatt tervezték a távozást, a műsorrend következtében pedig kínos egybeesés alakult ki.
Most a roma holokauszt áldozatairól szóló megemlékezés alatt maradtak ülve, majd ismét azt kellett bizonygatniuk, hogy a valódi indok egészen más volt. Lehet, hogy mindkét magyarázat igaz, de a politikában a gesztusnak önmagában is jelentése van. Nem mindig elég utólag elmagyarázni a szándékot.
Szinetár végül egy egyszerű emberi mércét állított fel
A nyílt levél végén Szinetár Dóra elhagyta a történelmi párhuzamokat, és egy sokkal egyszerűbb gondolattal fordult Dúró Dórához. Azt írta, hogy ha valaha Dúró gyermekeit hallaná zenélni, végighallgatná és megtapsolná őket. Ha pedig egyszer Dúróékra emlékeznének szeretettel, ő felállna és csendben maradna.
Nem azért, mert egyetért velük, hanem azért, mert vannak olyan alapvető emberi normák, amelyek nem függhetnek attól, ki melyik pártra szavaz.
Nem kell egyetérteni a Tiszával, és a parlamenti megemlékezés megszervezését is lehet szabálytalannak tartani. Egy népirtás áldozatainak emléke azonban nem valamelyik párt politikai tulajdona.
Szinetár legerősebb állítása nem az volt, hogy Dúró Dóra gyűlöli a romákat. A levél erre nem bizonyíték. A valódi kérdés az, milyen következménye lehet annak, ha a politika folyamatosan emberek csoportjait jelöli ki veszélyként vagy problémaként.
A politika hajlamos azt hinni, hogy a gyűlölet irányítható. Szinetár üzenete szerint ez súlyos tévedés. Ha valakinek a származása, szexualitása, vallása vagy más csoporthoz tartozása elegendő ok lesz arra, hogy kevésbé elfogadhatónak tekintsék, akkor már nemcsak az aktuális célpont számít, hanem maga a módszer.
És ehhez a módszerhez később bárkit hozzá lehet rendelni.
Ezért volt ennyire kegyetlen Szinetár kérdése: mi lesz, amikor egyszer ti kerültök sorra?
Dúró Dórának joga van válaszolni, vitatni a nyílt levél állításait, és elmondani, miért tartja igazságtalannak a párhuzamot. Ezt a kérdést azonban egy házszabályi jegyzőkönyvvel már nehéz lesz elintézni.
