Ön előadta a hattyú halálát – az egészségügyét -, de ez a maga halála is egyúttal. Csak nem vette észre, hogy saját magának mond ellent. Önnek nem Kálmán Olgához kellett volna mennie élő adásba, önnek egyetlen feladata lett volna. Nem most, hanem a 101-ik beteg után. Berúgni a Balog emberállat miniszter és az Orbán nevű foci- és hatalommániás ajtaját. Mert ön értünk, betegekért van, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a felelősök is mindent megtegyenek.
De nem. Ön ebben a műsorban is csak azt tudta elmondani, hogy nemrég kaptak anyagi forrásokat. Nagyon helyes. És akkor? A maradék 60 beteg ellátására elegendő volt az a pénz? Hol van a megbecsült személyzet, az infrastruktúra, vagyis a tárgyi-személyi feltételek? És hol van az emberség? Nem csak most hol van, hanem évekkel ezelőtt hol volt?
Tisztelt doktor úr! Nem vonom kétségbe az ön szakmai tudását, bár lövésem sincs erről azon túl, hogy a magyar alkoholizmus ünnepei előtt és után – vagy ezektől függetlenül az általános droghelyzetről – nyilatkozik. Szerintem meg nyilatkozatok és tévészereplések helyett dolgozzon!
Bennem az adrenalin akkor szökött az egekbe, amikor ön a betegekkel, hozzátartozókkal történő kommunikáció javításáról beszélt. Olvassa el kérem az etikai kódexet! Az, ahogyan nem csak az önt ért ilyetén kritikák, de az általam is megtapasztalt jelenségek alátámasztják, igenis probléma a flegma, lekezelő modor. Mintha nem beteg emberekről lenne szó, hanem fél sertésekről. Sok esetben hentes módjára bánnak az emberekkel, az a stílus sok esetben minimum elfogadhatatlan. Megértve az önök túlterheltségét, semmi nem írhatja fölül a betegellátás humánus jellegére vonatkozó elvárásokat. Itt nem csak betegek vannak, hanem olyan hozzátartozók is, akik mögött nem pusztán a beteg szerettük iránti aggodalom áll, de akiknek egyéni, családi sorsa is megpecsételődik az önök szakmai, emberi hozzáállása révén.
Tudom, hogy a sok évnyi rutin nyerssé, rideggé teszi az embert, de néha nem árt tükörbe nézni. Mert el lehet játszani a hamis megváltó szerepét, de embernek lenni és maradni, az a legfontosabb. Enélkül gyógyítás sincs, ugye. Önök mondják, de mi is tapasztaljuk, hogya remény, a hit erőt ad a betegségek elviselésében-legyőzésében. Akkor miért veszik el tőlünk ezt a lehetőséget? Mi nem a statisztikában akarunk hinni, hanem a gyógyulásunkban.
HirdetésÉppen ezért kell ezt az embertelen, az egészségügyet romokba döntő, az emberek élethez való jogát sorozatosan megsértő, veszélyeztető kormányzatot leváltani, bíróság elé állítani és elszámoltatni. Hogy legalább a stadionokra költött pénzt az egészségügybe visszafizessék.
Ami természetesen az önök felelősségét egyáltalán nem kisebbíti, tisztelt doktor úr!
Csoma Gábor
kolozsvaros.com
