Körbenéztem és azt láttam, hogy kicsit sem túlzó a gyomorgörcs, amit éreztem, mindenki más is azt érezte. Persze folytatta:
"Azért fogsz meghalni, mert felelőtlen vagy! Nem iszol eleget! Be fogsz kerülni a kórházba! Azt mondtad a Vörösmartyba akarsz menni? Hát te ezért teszel bármit is? Semmit! Nem azért vagyunk anyáddal, hogy arra figyeljünk, hogy legyen egy kis felelősségérzeted"
Fogalmam sincs, hogy a vízfogyasztás és a középiskola milyen összefüggésben van, de az a pici lány a könnyeivel küszködve ült, megalázottan, néha válaszolt, hogy megértette és kérte, hogy ne mondjon ilyeneket.
Nyilvánosan alázta meg, rombolta le nullára az önértékelését, és nagyi boldogan konstatálta, hogy ezt mindenki látta is.
Én Kálvinon leszálltam, nem követtem tovább a sztorit viszont, minden ember, aki leszállt és látta ezt összesúgott egy olyannal, aki úgyszintén hallotta/látta... Senki sem mert szólni. Mindenki azt érezte, amit én... Megsemmisült.
Te mit éreznél, ha nem csak hallod, hanem neked szánják ezt a sok megaláztatást, ráadásul még gyerek vagy???
Vajon az anya tudja, hogy amíg nagyira bízza szeretett lányát, a lehető legdestruktívabb élményben van része a picinek? Látszott, hogy ez nem kirívó eset, és azt akarom, hogy az ANYA ezt a levelet olvassa és ismerjen rá gyermekére!
Oszd meg te is, hogy máshoz is eljusson!
