Ülök az autóban és hulla fáradt vagyok.Már napok óta forgatunk, hajnalig, reggelig.Kevés alvás, össze-vissza evés, némi stressz és mindenféle fájdalom.Elterülök az első ülésen, hangosan szól valami zene, Bence-itt a kép jobb oldalán- magyaráz, csacsog, aztán egyszer csak lehajtja nekem a napellenzőt, mert látja, hogy az arcomba süt a fény.
Teljesen apró mozdulat, de meghatódom, mert empátia és figyelmesség van benne.
Száguldunk tovább, át a városon, Bence csacsog, kiszállunk, pakol, rohan, elalszik, siet, agyagért megyünk Budatéténybe, mert valamit formázni akar.
Hetekre össze vagyunk nőve, ő a sofőröm, a forgatáson pedig a mindenes.A Tékasztorik 1-ben még egy jelenetet is bevállalt, és spontán volt hiteles, meg zseniális.
Vége a nyárnak, szétszéled a brigád, elkészült a film.
Nem tudok többet Bencéről, most csak Juhász Gyula jut eszembe, hogy "benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben", hát valahogy így vagyok a napellenzővel, hogy nekem te benne élsz, a mozdulatod, a nevetésed, és a jó szíved, örökre.
Azt mondják, mikor egy gyermeknek meghalnak a szülei, akkor árva lesz.Ha egy szülőnek távozik el a gyermeke, arra nincs is szó.
Erre sincs.
Remélem, hogy jó helyen vagy te csoda-ember, mi biztos sokáig fogunk emlékezni Rád!
Jó utat neked Csuja Bence!
Felfoghatatlan ez az egész... :'(
