Ma lenne 78 éves Cserháti Zsuzsa, az a rendkívüli, füstös hangú művész, akinek életét és karrierjét egyaránt végigkísérték a kétségek, a belső vívódások, ugyanakkor a közönség iránti végtelen szeretet és alázat. Bár mindössze 55 évesen távozott, dalait ma is naponta hallani a rádiókban, és minden megszólaló hangjegy olyan, mintha egy pillanatra visszatérne közénk – az a nő, aki egyszerre tudott erős és törékeny, ragyogó és sebzett lenni.
A szakma sokak által irigyelt csillagának pályája mögött azonban rengeteg áldozat húzódott: a sikerért sokszor a magánéletét, a szerelmeit, sőt még önmagát is háttérbe szorította. Fia, Szirtes Krisztián a Blikknek korábban úgy mesélt róla, hogy bár nem volt könnyű mellettük az élet, mégis szeretettel és tisztelettel gondol vissza az édesanyjára. A sors különös fintora, hogy ma boldog nagymama lehetne, ám két unokáját, Lucát és Danit, már nem ismerhette meg.
A titokzatos halál – egy nap, amely örökre megváltoztatta a magyar zenét
Cserháti Zsuzsa halálát sokáig találgatások övezték, voltak, akik öngyilkosságra gyanakodtak, ám a család és a hivatalos jelentések más képet rajzolnak. Fia így idézte fel a tragikus napot:
"Beléptem a lakásba, s őt az ágya mellett, a földön találtam. A későbbi szakorvosi jelentések szerint akkor már legalább két órája halott lehetett, mert a gyomorvérzés, ami elvitte, hihetetlenül gyors lefolyású dolog" – mondta Krisztián a Story Online-nak.
A hír 2003. június 23-án sokkolta az országot. Egy olyan ember távozott, aki hosszú évek óta küzdött a depresszióval – egy láthatatlan betegséggel, amelyből még a hozzá legközelebb állók sem tudták kimenteni.
A barátság, amely túlélte a sikert – és a fájdalmat
Egykori legjobb barátnője, Rácz Kati máig megrendülten beszél arról, milyen volt igazán közelről megélni Zsuzsa csillogását és összeomlását egyaránt:
„Zsuzsával évtizedekkel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor a Moulin Rouge-ban énekesnő lettem. Ő akkor már sztár volt, nálam tizenegy évvel idősebb. Egykor miatta kezdtem énekelni, így hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy kolléganők lettünk. Zsuzsi mindenkihez kedves volt, de csak keveseket engedett közel magához. Mivel mi később önálló műsorral is jártuk az országot, megnyílt előttem és barátok lettünk.”
A barátság azonban nehéz időszakokat is megélt. Zsuzsa lakása porig égett, ezért két évig Rácz Katinál lakott:
„Miután Zsuzsi lakása leégett, két éven át nálam lakott. Akkor már nem hívták színpadra az elhízása miatt. Ettől mélységes depresszióba esett, amiből még akkor sem tudott meggyógyulni, amikor lefogyott és ismét az ország kedvence lett. Bevallom őszintén, Zsuzsa egy nagyon nehéz ember volt. A halála előtti utolsó négy évben meg is szakítottam vele minden kapcsolatot, mert minden találkozásunk után zokogva mentem haza. Nem tudtam tétlenül nézni, ahogy felemészti a depresszió. Lassacskán mindenkit elmart magától – nem készakarva –, egyszerűen képtelen volt meggyógyulni. A saját gondolatai végeztek vele. Sajnos az ő halála sorsszerű volt…” – mondta Kati, aki a Zenebutik csatornán is megemlékezett róla.
Mi maradt utánuk? Dalok, amelyek tovább élnek – és egy legenda, akit nem lehet pótolni
Cserháti Zsuzsa élete egyszerre szólt a diadalokról és a mélyrepülésekről. Arról, hogyan csodálta őt a közönség, miközben ő maga sokszor elhitte, hogy nem elég jó. Arról, hogyan tért vissza hatalmas diadallal a „Hamu és gyémánt” korszakában, miközben belül továbbra is ott volt az a törékeny nő, aki egész életében bizonyítani akart önmagának.
Ma, amikor 78 éves lenne, talán mosolyogva nézne körbe a családján, játszana az unokáival, és időnként elénekelné a szívének kedves dalokat. Mi pedig csak azt tudjuk tenni, amit mindig: meghallgatjuk a hangját, és egy pillanatra újra velünk van.
Cserháti Zsuzsa nemcsak egy korszak ikonja volt – hanem egy történet arról, milyen gyönyörű és mennyire fájdalmas tud lenni, amikor valaki a színpadra születik.
