Senki nem vitte haza a nénit a jászvásári kórházból – kilenc élő gyermeke közül egyik sem vállalta
A romániai Jászvásáron (Iași) egy 84 éves asszony egyedül maradt a kórházban – pedig kilenc élő gyermeke van. A története megrázó példája annak, ahogyan egyes idősekre már saját családjuk sem tart igényt.
Nem beteg, mégsem volt hová hazamennie
A 84 éves idős asszonyt gyengeség miatt szállították a jászvásári Szent Spiridon sürgősségi kórházba. A vizsgálatok után az orvosok megállapították, hogy nem szenved semmilyen olyan betegségben, ami indokolná a kórházi tartózkodást. Az intézmény azonban kénytelen volt bent tartani őt, mert nem akadt senki, aki vállalta volna az otthoni gondozását – sem a közvetlen család, sem a kilenc életben lévő gyermeke közül bárki.
„Ha találnék valahol egy ágyat, csak lefeküdhetnék, és kész. Nem kérek semmit… csak egy kis ételt, hogy ne éhezzek” – mondta halkan a néni, megtörten, mégis méltósággal.
A család elfordult – visszautasították a segítségkérést
A kórház személyzete felkereste az idős nő több gyermekét is telefonon. Az orvosok tájékoztatása szerint egyikük sem vállalta, hogy befogadja az édesanyját, sőt volt, aki kifejezetten kérte, hogy ne is keressék többet ezzel kapcsolatban.
A mentők végül megpróbálták visszavinni az asszonyt a szülőfalujába, abban a reményben, hogy legalább ott sikerül elhelyezni. A helyi családtag azonban ott is megtagadta az átvételét. Így nem maradt más lehetőség: a nénit visszahozták a kórházba.
„Azt sem tudom már, mi lesz velem… Mi lehet már a szívemben? Azt mondják, a kórház a betegeknek van. Idáig jutottam: az utcán, akár egy hajléktalan.”
Rendszerszintű probléma – egyre több idős embert hagy magára a családja
Az esett nem egyedülálló. A jászvásári Szent Spiridon kórház orvosai szerint hetente találkoznak hasonló helyzetekkel, amikor idős embereket – akiknek gyakran több gyerekük is van – senki nem visz haza. Ez a jelenség már rendszerszintű problémává vált Romániában: az elöregedő társadalomban az idősek sokszor kiszolgáltatottak, és ha a család nem vállalja őket, gyakorlatilag hajléktalanná válnak.
Az asszony története fájdalmas tükör: nemcsak az idősellátás hiányosságait mutatja meg, hanem azt is, hogyan törhet meg a családi kötelék akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
„Isten adja, hogy legalább egyik gyerekem megsajnáljon, és adjon nekem egy ágyat…”
Ez nemcsak egy ember története – hanem figyelmeztetés mindannyiunk számára: milyen társadalmat építünk, ha a saját szüleink is feleslegessé válhatnak benne?
