Remélem, hogy az én titkomra sosem derül fény. Nem lenne az jó senkinek. Nem csak nekem, a lányomnak és a férjemnek sem.
A lányom már huszonkilenc éves, mérnök, akárcsak a párom, ragyogó tehetség. A férjem imádja, természetre nagyon hasonlók. Ez gondolom annak köszönhető, hogy a lányom rajong az apjáért, és mindig ő volt a példaképe. Külsőleg egyáltalán nem hasonlít rá. (Miért is hasonlítana?!) Gyuri alacsony, fekete hajú férfi, noha korán őszülni és kopaszodni kezdett. Így nem olyan feltűnő, hogy a lányunk tejszőke, magas, vékony, igazi bombázó.
Gyűrűs menyasszonya voltam Gyurinak azon a nyáron, amikor Kitti megfogant. A szüleim elég szigorúan fogtak, de mivel abban a júniusban betöltöttem a tizennyolcat, és látták, hogy komoly a kapcsolatunk Gyurival, elengedtek vele és a baráti körével sátorozni. Csodálatos nyaralás volt, vagyis inkább végtelen bulizás. Rengeteg fiatal, mindenki hozta a haverját, és a haverja haverját – rengetegen voltunk.
Az egyik este*kiszúrtam egy nagyon jóképű srácot. Észrevettem, hogy ő is bámul. Sose csaltam meg Gyurit, (azóta se egyébként!), de az a fiú annyira megtetszett, hogy egész este őt lestem a szemem sarkából. Mindenki rengeteget ivott, táncoltunk, pucéran fürödtünk... Mikor elálmosodtam, bebújtam a sátorba. Gyuri valahol a fűben elhevert a parton, jó messze tőlem. Egyszer csak bemászott mellém valaki. Azt hittem Gyuri az. Simogatni kezdett, és én akkor jöttem rá, hogy nem a párom az, hanem az a szép szőke fiú. De akkor már nem volt erőm tiltakozni. Én is ittam éppen eleget, mit szépítsem a dolgot, és vonzott is a srác nagyon.
Mire észbe kaptam, már ott sem volt a fiú, mélyen elaludtam. Másnap reggel azt sem tudtam biztosan, hogy álmodtam-e ami történt, vagy valóság volt. Amikor később megtudtam, hogy terhes vagyok, reménykedtem, Gyuri az apa, és nem az a vadidegen fiú... De ahogy teltek az évek egyre egyértelműbbé vált számomra a valóság.
Nagyon sajnálom, hogy becsaptam a férjemet. Szeretem őt, és minden erőmmel azon vagyok, hogy boldoggá tegyem. Ha megtudná, hogy hazudtam neki, és Kitti nem az ő lánya, mérhetetlenül bántaná. És Kitti sem lenne boldog.
