Stohl András a színfalak mögött omlott össze, és tört ki zokogásban
Kegyetlenül őszinte vallomást tett évekkel ezelőtti balesetéről Stohl András, aki bevallotta: volt időszak, amikor nemcsak az élete, de a teljes karrierje is darabokra hullani látszott. A színész-műsorvezető 2010-ben, Fót közelében okozott súlyos közúti balesetet, amely után tíz hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, végül öt hónapot töltött rács mögött, jó magaviselettel szabadult, ám a történtek nyoma örökre benne maradt.
A drámai időszakról Kadarkai Endre műsorában, a Szavakon túl egyik adásában beszélt, ahol ismert színészek és közéleti szereplők vallanak életük legnehezebb pillanatairól. Stohl nem kertelt: elmondta, mély szégyent és fájdalmat érzett, és sokáig úgy hitte, mindennek vége.
„Rettenetesen sajnálom, ami történt, és nagyon szégyellem magam” – fogalmazott akkor. Felidézte, hogy a színházból hazafelé tartott Fótra, amikor bekövetkezett a tragédia, amely szerinte elkerülhetetlen volt. Úgy érzi, ha nem akkor történik meg, később következett volna be, akár még súlyosabb formában.
A baleset nemcsak emberileg, hanem szakmailag is óriási árat követelt. Elveszítette az X-Faktor műsorvezetői szerepét, valamint a Tűzvonalban című sorozatot is, amit – saját bevallása szerint – különösen nehezen dolgozott fel. Ezek a veszteségek akkoriban megerősítették benne az érzést, hogy a pályája kettétört.
Volt azonban valami, ami kapaszkodót adott számára a legsötétebb napokban is: „Ami pozitív érzetet adott, az az volt, hogy senki nem fordult el tőlem” – mondta. A kollégák, barátok és a szakma támogatása segítette abban, hogy ne adja fel végleg.
A legmegrázóbb pillanat mégis a baleset utáni első színpadra lépés volt. Amikor ismét a közönség elé kellett állnia, a tekintetek súlya szinte elviselhetetlennek tűnt. „A baleset utáni első színpadra lépéskor a közönség szemébe kellett nézni. Na, az kemény volt. Amikor kijöttem, akkor volt zokogás, meg összeomlás, meg minden…” – vallotta be.
Stohl András története nemcsak egy súlyos hibáról, hanem a felelősségvállalásról, az összeomlásról és a lassú, fájdalmas talpra állásról is szól. Egy emberről, aki elbukott, de szembenézett a tetteivel – és aki ma már nyíltan beszél arról, milyen mélyre lehet zuhanni, mielőtt újra fel lehet állni.
