Sulyok Tamás fölött gyülekeznek a felhők az aranykonvoj-ügyben

Sulyok Tamás körül egyre kellemetlenebb irányt vesz az aranykonvoj-ügy, miután Dr. Horváth Lóránt, az ügyben feltartóztatott ukrán állampolgárokat és az Oscsadbankot képviselő ügyvédi iroda vezetője közleményben beszélt a köztársasági elnök felelősségéről. Az ügyvéd szerint nem lehet mindent azzal lezárni, hogy Sulyok Tamás csupán kihirdetett egy törvényt, majd továbbment a következő államfői feladatára. Horváth Lóránt érvelése szerint ha Sulyok felismerte, hogy a kormány a lefoglalt pénz és arany visszatartását politikai nyomásgyakorlásra használhatta Ukrajnával szemben, akkor felmerülhetnek felelősségi kérdések, ha pedig nem ismerte fel, akkor az alkalmassága kerülhet kínos megvilágításba. Ez azért különösen súlyos, mert Sulyok Tamás korábban az Alkotmánybíróság elnöke volt, vagyis tőle elvileg különösen elvárható lett volna, hogy felismerje egy ilyen ügy alkotmányos és büntetőjogi súlyát. Az ügyvéd szerint a köztársasági elnöknek látnia kellett volna, hogy a 2026. évi II. törvény kihirdetése nem egyszerű technikai lépés, hanem egy olyan döntés része lehetett, amely rendkívüli vagyonvisszatartást legitimált egy már eleve vitatott ügyben. Jogerős megállapításról nincs szó, Sulyok Tamást nem lehet bűnösnek nevezni, de a közéleti felelősség kérdése most már nyíltan ott van az asztalon.

A lefoglalt pénz és arany ügye már korábban is repedezni kezdett

Az aranykonvoj-ügy alapja, hogy a magyar hatóságok márciusban feltartóztattak két ukrán pénzszállító autót, amelyek Ausztriából tartottak Ukrajna felé. A NAV korábbi közlése szerint a járművekben 40 millió dollár, 35 millió euró és 9 kilogramm arany volt. A hatóságok pénzmosás gyanújára hivatkoztak, a hét ukrán állampolgárt pedig elfogták. A történet azonban hamar kellemetlenebb lett annál, mint amit egy egyszerű bűnügyi közleménnyel le lehetett volna zárni, mert a pénz és az arany az ukrán állami Oscsadbankhoz kötődött, a szállítmány pedig Ausztria felől haladt Ukrajna irányába. Később Magyarország visszaszolgáltatta a lefoglalt pénzt és aranyat Ukrajnának, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság pedig visszavonta az ukrán legénységgel szemben elrendelt kiutasítást, valamint a hároméves beutazási és tartózkodási tilalmat is. Ez önmagában is komoly kérdéseket vet fel, mert ha az eredeti hatósági indoklás valóban olyan erős volt, ahogy elsőre sugallták, akkor nehezen érthető, miért kellett később visszaadni a vagyont és eltörölni a személyzetre kirótt súlyos jogi következményeket. A hivatalos magyarázat így már nem tűnik olyan stabilnak, mint az első napokban, és az ügy egyre inkább túlmutat egy egyszerű lefoglalási történeten.

A Barátság-vezeték ügye még súlyosabbá teszi a történetet

Horváth Lóránt érvelésének egyik legsúlyosabb pontja az, hogy az aranykonvoj ügye szerinte összekapcsolódhatott a Barátság kőolajvezeték újranyitására irányuló magyar nyomásgyakorlással. Ez az a pont, ahol az ügy már nem pusztán arról szól, hogy a hatóságok jogszerűen jártak-e el egy pénzszállítmánnyal kapcsolatban, hanem arról is, hogy a lefoglalt vagyont felhasználhatták-e politikai eszközként Ukrajnával szemben. Az ügyvéd szerint Orbán Viktor és miniszteri megszólalások is arra utaltak, hogy a pénz visszatartása Ukrajna kényszerítését szolgálhatta a kőolajvezeték ügyében. Horváth korábban Lázár János szavait is kulcsfontosságúnak nevezte, mert az ügyvéd értelmezése szerint a miniszter úgy beszélt a pénz visszatartásáról és az olajvezeték megnyitásáról, mintha a kettő között politikai összefüggés lenne. Ha egy állam büntetőeljárási vagy nemzetbiztonsági indokkal tart vissza vagyont azért, hogy egy másik államot lépésre kényszerítsen, az már nem egyszerű jogvita, hanem rendkívül súlyos közjogi és büntetőjogi kérdés. Horváth szerint ilyen esetben akár hivatali visszaélés, jogellenes fogva tartás, szélsőséges esetben pedig terrorcselekményhez kapcsolódó részesség kérdése is felmerülhet. Ezek súlyos állítások, amelyek bizonyításra szorulnak, de az biztos, hogy az ügy politikai és jogi tétje óriásira nőtt.

Most már Sulyok Tamás közjogi felelőssége is előkerült

Sulyok Tamás helyzete azért különösen kényelmetlen, mert államfőként nem puszta aláíróként kellene működnie, főleg nem egy olyan ügyben, ahol ennyi alkotmányos és büntetőjogi kérdés merül fel. Egy köztársasági elnöknek lehetősége van alkotmányossági kontrollt kérni, és egy volt alkotmánybírósági elnöktől ez egy ilyen horderejű ügyben sokak szerint nem különleges bátorság, hanem alapvető elvárás lett volna. Ehelyett a törvény kihirdetésre került, most pedig jönnek a kérdések. A HVG beszámolója szerint a Fővárosi Főügyészség egyik vezetője korábban úgy nyilatkozott, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal nem támasztotta alá kellő adattal a hét ukrán állampolgárral kapcsolatos nemzetbiztonsági kockázatot. Ez tovább gyengíti azt a képet, amelyet az akció idején a hatósági kommunikáció mutatni próbált. Az ügyvéd szerint mindez azt igazolhatja, hogy az elfogás, a fogva tartás, a kiutasítás és a vagyon lefoglalása politikai döntésen alapulhatott. Ezt végül a bíróságoknak és a hatóságoknak kell tisztázniuk, de az biztos, hogy az aranykonvoj-ügy már nem csak a lefoglalt pénzről és aranyról szól. A pénzt visszaadták, a kiutasításokat visszavonták, a hivatalos indoklás repedezik, és most már az a kérdés, hogy a felelősség is előkerül-e a papírok közül.