x

Orosz-ukrán háború - Legfrissebb

Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Hírek
Szebeni István :
Mindenegyben Blog - 2022. augusztus 06. (szombat), 18:04

Szebeni István : "Ezért döglünk meg 50 évesen..." Újabb nagyon mély gondolatokat tett közzé a híradós (1. oldal)

Hirdetés
Hirdetés
2022 aug 06

Miért nem érünk ma egy zsák lókakit se? Miért sulykolják belénk ezt mindig, mindenhol? Miért kényszerülünk folyamatos versenybe, és döglünk meg ötvenévesen infarktusban, ahelyett, hogy nyugodtan élünk? Egy csomó kérdés. Olvastam egy baromi jó cikket a player oldalán, Nagy Gergő jegyezte. Van ez a klasszikus demagógia, hogy régen mindig, minden jobb volt. És tényleg. Aki most elkezd fideszezni meg komcsizni, azonnal kitiltom. Szóval. A cikk tételesen felsorolja tíz pontban, hogy miért volt jobb a 90-es évek például, mint ma. Zseniális. És tényleg...

Tudtunk örülni mindennek. Nem érezted azt, ha mondjuk vettél valamit nagy nehezen, hogy kevés vagy, mert a másiknak jobb van. Vagy nem érezted azt, hogy a folyamatos versenyfutásba beledöglesz, miközben teljesítmény nélküli emberek ma a pofádba röhöghetnek? Becsültük a tehetséget, ma elég, ha egy befőttesüvegbe fingik valaki, és milliókat keres vele...Milyen világot élünk? 

Hirdetés
[ ]

Tiszteltük a tanárokat, az orvosokat, a tehetséget, a tudást. Ma mindenki online virológus professzor IS, és mindenki véleményt alkot(hat) mindenben. Ez csak egy pèlda, most el ne kezdjen jönni oltott-oltatlan, kérem. Ez egy példa.Nem a vélemény a gond szerintem, hanem az, hogy mindenben. A szint a szinttel vitázzon, ma ez már hol van így? Nem irigylem a mai fiatalokat. Ha most indulnék neki az Életnek, azt hiszem, semmi esélyem nem lenne. Hogyan lehet ma normális, hétköznapi emberi kapcsolatokat kialakítani? Sehogy. Valami nagyon elbszódott az elmúlt évtizedekben. Nem a fontos dolgok lettek fontosak, hanem a sok, felszínes nulla, semmi. Ki, hogyan csücsörít a fotókon, milyen filtert használ, miközben javarészt minden kamu egy eszement, felesleges versenyben. Mindent megveszünk, mindent megteszünk azért, hogy még szarabbul érezzük magunkat. Mert minden csak átmeneti, és ahogy öregszünk, rájövünk, hogy igazából ebből a sok mindenből, semmire nincs szükségünk. Csak két jó szóra, ölelésre, szeretetre. És ezeket, ebben a világban, bizony nem kapjuk meg. Sokan vagyunk, mégis egyedül. Ölelés.

Hirdetés

Ezért voltak sokkal jobbak a kilencvenes évek, mint bármi más, ami utána jött

1. Ismertük és értettük a dolgok értékét

Az ezredforduló előtti utolsó évtizedben is pont annyit értek a dolgok, amennyit az emberek hajlandóak voltak értük kifizetni, de még ezzel a mozgószabállyal együtt is sokkal világosabb volt minden. Tudtuk, ha rossz volt a termés, valószínűleg felmegy majd a liszt és a kenyér ára. Ha valaki egész nap csak tesped, akkor valószínűleg soha nem fogja lecserélni a Trabantját kockaladára. Ha valaminek az árcédulájára tíz forint van írva, valószínűleg senki nem fog érte tízmilliót fizetni... és így tovább. Ez volt a kilencvenes években.

A cikknek még nincs vége, lapozz!
Hirdetés
Megosztás a Facebookon (0)
Hirdetés
Hirdetés