Szívszorító! Reggel fél 9-kor kopogtattak a betegszállítók egy 80 éves idős hölggyel - Ami ezután történt, örökre belém égett (2. oldal)

Elrakom a kis táskába a papírjait...kopott pénztárca és egy fehér zsebkendő mellé....ennyi csak ami benne van...összeszorul a szívem....mi mennyi felesleges kacatot cipelünk nap mint nap.... Hallom a folyosón zörög a betegszállítók kerekes széke..megérkeztek.. mondom... Köszönök mindent..az Isten áldja meg...suttogja.....valamiért a sírás kerülget.... Nehezen állunk fel... fiúk beültetik a székbe... Vigyázzon magára......hosszú volt ez a nap...sajnálom hogy ennyit kellett várni- mondom....biztosan aggódnak már otthon....... Semmi baj kedves--mondja...Nem vár senki....már senki sincs... Egymásra néztünk a betegszállítókkal...az egyik valamiért hirtelen puhán megigazította a takarót a néni lábain...talán maga sem vette észre ezt a gyengéd mozdulatot... Elindultak...még visszainteget mint egy kisgyerek..akinek volt egy " boldog napja"..amikor nem volt egyedül....becsukódik a lift ajtaja...még hallom ahogy mondja: viszontlátásra---vajon lesz-e viszontlátás..... Ott maradtam a pillanattal....ami még sohasem fájt ennyire....egy ember..egy sors...egy végigdolgozott élet.....és akkor és ott kijöttek a könnyeim.... megnyugtatott..mert az jelenti..nem még nem égtem ki....még tudok érezni....együtt ..másokkal.....és most hogy megoszthattam ezt....végtelenül boldog vagyok.. Köszönöm hogy elolvastad. Faludi Norbert