Egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra – szívszorító sorokkal búcsúzik tanára a Budapesten eltűnt Egressy Mátyástól
Kedd délután Egressy Mátyás szülei megerősítették a legnehezebb hírt: nagy valószínűséggel a hétvégén eltűnt 18 éves fiú vasárnap a Lánchídról a Dunába esett. A rendőrség azonban továbbra is eltűntként kezeli, a vízirendőrség folyamatosan kutat utána a jeges folyón, csónakokkal járva végig a kritikus szakaszokat. A család és az iskola közössége napok óta reménnyel és fájdalommal figyeli a fejleményeket.
Tanára fájdalmas sorokkal búcsúzik
Egressy Mátyás a 8. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója volt, aki rövid idő alatt is maradandót hagyott maga után. Magyartanára, aki több mint három éven át tanította, közösségi oldalán búcsúzott tőle — nem akárhogyan.
A pedagógus Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verséből idézett, méghozzá azt a részletet, amelyet maga Mátyás is felhasznált az utolsó irodalom házi dolgozatában. A tanár felidézte: a fiú akkor elsőként adta le a feladatot, a gondolatai pedig különösen érettnek, mélynek hatottak.
„Most, hogy kimondták a kimondhatatlant, hadd mondjam én is: ki volt Mátyás, sokunk Matyija. (…) Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. (…) Jaj, összedőlt a kincstár.” — írta a pedagógus, akinek sorai pillanatok alatt bejárták a közösségi médiát.
„Sokunk Matyija volt” – így emlékeznek rá az iskolában
A tanár szerint Mátyás az elmúlt három és fél évben csendesen, hátulról figyelve ült az órákon, mégis állandó jelenléte volt az osztálynak.
Szerény volt, de mindig tudta a választ; vicces volt, de sosem harsány; és olyan diák, aki miatt a tanár reggelente kicsit könnyebben indította a napot.
„A humora kiváló volt, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez. Sokat lehetett vele nevetni. Nagy kincs ez.” — írta a tanár, majd hozzátette: Matyi különleges képessége volt, hogy sosem maradt magára. Mindig volt körülötte valaki — barát, sporttárs, évfolyamtárs, vagy éppen valaki, aki hozzá fordult segítségért.
Személyes emlékek: egy fényes, nyitott és szorgalmas fiúról
A tanár több, szívhez szóló élményt is felidézett.
Mátyás élsportolóként is kiváló volt, a sok edzés mellett is jutott ideje színházra, barátokra, közösségi életre. Volt, hogy a friss jogosítványával kiáltott ki az ablakon a tanárának — ezt ő maga is nevetve idézte fel.
„Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Együtt lehetett vele tanulni az életet, az odafigyelést, a becsületet.”
HirdetésA tanár szerint Mátyás kitűnő érettségit tett, és már a sikeres olasz egyetemi felvételi is megvolt a zsebében. Szerette volna elmondani a büszke hírt a pedagógusnak — de erre már nem kerülhet sor.
A tragédia előzményei: az Ötkertből tűnt el
A 18 éves fiú szombat hajnalban indult haza az Ötkert szórakozóhelyről, ám sosem érkezett meg a XI. kerületi otthonába. A hírek szerint zavart állapotban, egy napon át bolyongott a városban.
A fordulópontot egy hajó kamerája rögzítette: a felvételeken vasárnap, a Lánchídról látható, amint a jeges Dunába zuhan.
A rendőrség továbbra is eltűntként kezeli, a tanárai, sporttársai és az iskola közössége azonban fekete zászlóval gyászolja a fiút. A gimnáziumban mécseseket gyújtottak, és csendes megemlékezést tartottak.
„Megtiszteltetés volt veled” – a tanár utolsó mondatai
A pedagógus így zárta hosszú és fájdalmas búcsúsorait:
„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer. Megtiszteltetés volt veled. Csak remélni tudom, hogy tudod.”
A közösség pedig ugyanabban reménykedik, amiben minden ilyen tragédia idején: hogy egyszer mégis visszatérhet valaki, akit ma már annyian gyászolnak.
