💔 Szomorú reggelre ébredtünk –– gyászol a magyar színházi világ és vele együtt az egész ország

A Vígszínház közössége a közösségi oldalán búcsúzott tőle:

„Csaba – vagy ahogy mindenki ismerte, Bajusz – 2002-ben csatlakozott hozzánk. Először díszítőként dolgozott, majd színpadmester-helyettesként segítette a munkánkat. Ő volt az a fajta ember, aki mindig tudta, mikor és mit kell tennie ahhoz, hogy a színház működjön. Nélküle nem lett volna ugyanaz.”

Munkatársai egyhangúan vallják: Bajusz nemcsak kolléga, hanem igazi barát volt. Mindig segített, mindig mosolygott, mindig volt egy jó szava mindenkinek. Ha valami elromlott, ő már úton volt. Ha valaki elkeseredett, ő már ott állt mellette, egy tréfával, egy vállveregetéssel.

Az egyik színész így emlékezett rá:

„Ő volt a színház szíve. Mi a fényben álltunk, ő pedig a sötétben dolgozott, de nélküle sosem ragyogott volna fel igazán a fény.”

Különleges helyet foglalt el a legendás „Padlás” című előadás életében is. A színfalak mögött ő „eresztette vissza a szellemeket a földre”, miután a színészek eljátszották repülésüket. A társulat tagjai gyakran szóltak neki játékosan:

„Köszi, édes Bajuszkám!”

Most azonban a társulat mondja ki utoljára:

„Hát most mi köszönjük, Bajusz. Most te mentél el a fényeken túlra. Vigyázz magadra. Hiányozni fogsz.” 🌹

Kedveld Te is

A Vígszínház gyászol, és vele együtt mindenki, aki ismerte és szerette Szmolenszki Csabát – azt az embert, aki a színpad mögött maradt, de örökre a színház szívében él tovább.

🕯 Nyugodj békében, Bajusz. A függöny most érted gördül le.