A lap pszichológusának írt levélben egy nő őszintén írt házassága (szó szerint és lelki értelemben is) fájdalmas problémájáról.
„Két éve szoptatom a férjemet, de nem tudok tovább így élni.
Minden akkor kezdődött, amikor a lányom megszületett. Én 30 éves vagyok, a férjem 29. Már korábban elhatároztam, hogy szoptatni fogom a gyermekemet, nem tápszerrel etetem. Csakhogy a férjem rögtön az elején viccesen közölte: „Én is kérek egy kicsit!” Bár akkor nemet mondtam volna! De megtettem. Két éve folyamatosan szoptatnom kell, fájdalmat okoz a mellbimbóimnak és rettenetesen érzem magam a szituációtól. Már mamának hív, és az egész rettenetes. De amikor azt mondom neki, hogy most már hagyja abba, akkor összeomlik és sír. Aztán mérges lesz, dühöngeni kezd, azzal fenyeget, hogy elhagy. Olyan fájdalmat okoz, hogy abba kellett hagynom a lányom szoptatását is.
Mit tehetnék, hogy végre véget vessek ennek a szörnyű helyzetnek?” – kérdezte a kétségbeesett anya.
A lap lelki tanácsadója szerint lehetséges, hogy a férje valamilyen gyermekkorin komplexus miatt érzi szükségesnek, hogy így pótolja az anyai szeretetet. Csakhogy a problémát nyilvánvalóan kezelni kell, tanácsos lenne felkeresnie egy pszichológust.
