🖤 Visszaemlékezés – Margaret hercegnő utolsó útja

A zene – ahogy írod is – nem puszta háttér volt, hanem üzenet. A kápolnában Csajkovszkij Hattyúk tava is felhangzott orgonán: ez több forrás szerint is tudatos választás volt, hiszen Margaret a balett elkötelezett támogatója és szerelmese volt. A koporsót a szertartás végén kivitték a kápolnából, és ekkor egy dudás játszott: a darab címe a korabeli angol sajtóban „The Desperate Struggle of the Bird” formában szerepel (magyarul nagyjából „A madár kétségbeesett küzdelme”). Fontos részlet: egy beszámoló szerint ezt Lady Sarah választotta.

Az egyik legmegrázóbb mozzanat mégsem a protokoll, hanem az, ami ritkán látszik egy uralkodón: a gyász „kilógó” pillanata. Több tudósítás is említi, hogy a Királynő a búcsú során láthatóan elérzékenyült, és könnyet törölt a szeméből.

Margaret azonban nemcsak a szertartást „koreografálta” meg előre, hanem a halála utáni utat is. Kérésére elhamvasztották – ami a közvetlen királyi családban akkoriban szokatlan volt. A döntés mögött nagyon is racionális (és egyben érzelmi) ok állt: azt szerette volna, hogy végül a szülei közelében nyugodhasson a windsori kápolnán belül, és ehhez az urnás elhelyezés praktikusabb volt. Az udvar hivatalos közleménye már a temetés előtt rögzítette: a szertartás után a slough-i krematóriumban történik a hamvasztás, és a hamvak átmenetileg a Szent György-kápolna Royal Vault (Királyi Kripta) részébe kerülnek. Később – miután az Anyakirálynét 2002 tavaszán eltemették – Margaret hamvait is áthelyezték a King George VI Memorial Chapel terébe, ahol a család több tagja is végső nyugalomra talált.

A történet különösen szívszorító mellékszála az Anyakirályné jelenléte. A korabeli hírek szerint a temetés előtti napokban elesett, megsérült, mégis ragaszkodott ahhoz, hogy ott legyen – és valóban, helikopterrel vitték Windsorba. Ez a makacs, törékeny ragaszkodás – egy anya utolsó kötelessége a gyermeke felé – szinte ráírta magát a kápolna kövére: a királyi történelem díszlete mögött ott állt egy 101 éves asszony, aki már alig bírta a lépcsőt, mégis eljött.

Egy élet, amely sosem volt egyszerű

Margaret hercegnő mindig is különös alakja volt a monarchiának. Nem akart árnyék maradni, mégis az lett. Nem akart lázadó lenni, mégis annak bélyegezték. Szerette a művészetet, az élet örömeit, a társaságot – és közben egész életében a kötelesség és a vágy közé szorult.

Temetése nem volt állami pompa, nem volt országos gyásznap. Inkább egy gondosan megkomponált, méltóságteljes búcsú volt – olyan, amilyen ő maga is volt: elegáns, kissé színházias, és mélyen emberi.

A windsori kápolna kövei ma is őrzik azt a februári délutánt. A harangszó már régen elhallgatott, de a visszaemlékezés megmaradt: egy hercegnő, aki sosem volt királynő – mégis a történelem része maradt. 🖤

Forrás: Facebook Windsor Krónikák